Elmaradt a keresztelő a parton

Akt.:
Balogh Ádám a 17,50 kilogrammos ponttyal
Balogh Ádám a 17,50 kilogrammos ponttyal
Őzetanya, Vaja – Bármennyire is szerettek volna a srácok keresztelőt a tóparton, az álomból sajnos nem lett valóság. Ennek ellenére mégsem keseredtek el, hiszen három felejthetetlen szép napot tölthettek el ismét az őzetanyai bojlis tó partján.

Vadregényes sátrazás

Igaz, nem a sok hal miatt marad örök emlék számukra az idei horgászat, hanem mert rengeteg idő jutott kártyázásra és nagy beszélgetésekre.

No, de ne vágjunk a történet közepébe, kezdjük az elején. A Vajához köthető baráti társaság már tavaly is eltöltött néhány napot ennél a horgásztónál, lapunkban is beszámoltunk a fiatalok akkori élményeiről. Az elmúlt évben hatan voltak, az idei horgászatra azonban a munkahelyi elfoglaltságok miatt nem tudott mindenki eljönni, most csak négyen vették fel a harcot a pontyokkal. Már decemberben bejelentkeztek május első három napjára, de faházikó nem jutott nekik, így maradt a vadregényes sátrazás.

07-sineszek
– Mozgalmasabb napokat és éjszakákat szerettünk volna átélni, de a halak nem akartak nekünk örömet szerezni. Lehet, hogy már megérezték a közelgő időjárás-változást, hiszen a harmadik napon az esti órákban már dörgött, villámlott, szakadt az eső – foglalta össze a három nap tapasztalatait érdeklődésünkre Tóthfalusi János és Farkas Szabolcs. – Az első nap öt halat fogtunk, a második nap este kettőt sikerült megakasztanunk, a harmadik napon pedig semmi sem jött. Nagyon szerettünk volna fogni egy 18 kilogramm feletti halat, mert akkor hívni kell a halőrt, aki megnézi, van-e chip a halon. Ha nincs, akkor tesz rá, mi pedig elnevezhetjük a halat. Sajnos, a keresztelő most elmaradt. Bár a legnagyobb halunk 17 kilogramm feletti volt, azonban a 18-at nem érte el. Ezt a legnagyobb halat Balogh Ádám fogta, aki így emlékezett vissza azokra a pillanatokra:

– Éppen kártyáztunk – úgy 18 óra körül lehetett az idő –, amikor megszólalt a kapás­jelzőm. Odaszaladtam, és azonnal bevágtam, de egyáltalán nem éreztem a megakasztott hal súlyát. Még viccelődtem is, hogy ez csak 5–6 kilós lesz, ami az itteni halak között nagyon kis súlyúnak számít. Mikor már a stég közelében volt, akkor láttam, hogy termetes ponty van a horgon, és a hal is akkor kezdett el valójában küzdeni. Az külön öröm volt, hogy saját készítésű bojlival fogtam meg a pontyot.

M. Magyar László


Erősödött a barátságuk

A csapategységet azzal is kifejezték a srácok, hogy Horváth László mindenkinek egyenpólót csináltatott Sínészek Carp Team felirattal. Talán mondani sem kell, hogy a vasúti foglalkozáshoz köthető Sínészek nevet kapta volna a ki nem fogott nagy hal is a kereszteléskor. A mostani sikertelenséget szóba hozva a következőket mondta Tóth­falusi János: – Ilyen a horgászszerencse. Tavaly Tatára is elutaztunk, a hatalmas pontyairól híres Derítő-tóban horgásztunk, azonban helyettük „mindössze” két mázsa kárászt tudtunk csak fogni. Jó lett volna több halat megakasztani most is, de nem bántuk meg, hogy eljöttünk. Tovább erősödött a barátságunk, s legalább meg tudtuk ünnepelni Laci barátunkat is, akinek április 22-én volt az esküvője.








hirdetés