Elmegyek, elmegyek…

By Somló Samu
Bár, hogy hova és miért, még nem teljesen tiszta. Menni kell, az biztos, hisz mindenki figyel, díszben pompázik a lakás, az osztályterem, mindent körülölel az orgonaillat. Feszít a nyakkendő, fülleszt az öltöny. Nem baj, jó lesz. Menni fog. Somló Samu jegyzete

Hiába mondja mindenki, hogy eddig volt csak igazán aranyéletem, amíg nem kellett dolgoznom, küzdenem a mindennapos megélhetésért, hogy fedezni tudjam a kiadásaimat és ne adj’ Isten még szeressem is egy picit, amit csinálok.

Nincs igazuk. Egyszerűen nem lehet. Jó lesz kiszabadulni a padokból, letudni a vizsgákat és végre teljes értékű felnőttként létezni. Ha akarom, a desszerttel kezdem az ebédet, vizet iszok a leves után és senki nem mondhatja majd, mit tegyek.

Nem leszek megkeseredett, nem leszek agyonhajszolt, nem leszek munkanélküli, nem leszek fásult, most kezdődik csak igazán az élet! A többiek talán atomfizikusok lesznek, vagy basszusgitáros rockcsillagok, vagy kertészek és fát nevelnek. A Karesz azt mondta, mehet majd a diplomája után hamburgert árulni, Bandi Németországot célozta meg, a csajok Hollandiát emlegették.

“Menjenek a többiek, én megoldom itthon is”

Én nem szívesen mennék. Ide köt minden, ismerek mindenkit, tudom, hogy éppen ki kivel, hol és miért kavar és így van ez jól. Ismerem az utcákat, a tereket, tudom hol a legfinomabb a lángos és a legolcsóbb a sör. Tudom hol van wifi és hogy melyik kapualjat érdemes buliból hazafelé nem megszentelni. Menjenek a többiek, én megoldom itthon is. Megmutatom, hogy kitartással és mindent legyőző akarattal – amit Bud Spencer szerint csak a pufi lekvár adhat – mindent el lehet érni.

– Somló Samu –








hirdetés