Élmény lesz tekerni

A biciklizés kiváló közösségi élmény
A biciklizés kiváló közösségi élmény
Nyíregyháza – Bringaváros 7.1 elnevezéssel kerékpáros rendezvénynek ad otthont Nyíregyháza szombaton – ez ihlette szerzőnket.

Gyermekkoromban! Mezítlábas kisvárosomban kerékpárunk sem volt. Később aztán nagy örömömre lett egy saját biciklim, amit egy rossz sítalpért cseréltem el.

Ne tagadjuk, ez a bicaj méltán érdemelhette volna ki a város legcsúfabb és legkevésbé megbízható járgánya címét. Sárvédője nem volt, és a pedálfék helyett a kéziféket kellett használnom, rajtam kívül a családban nem nagyon mert felülni rá senki.

Nem dicsekvésképpen, de én remekül tudtam rajta tekerni. Az úgy történt, hogy tízéves koromban összebarátkoztam a levélhordó postással, Kiss bácsival, akit ha szépen megkértem, kézbesítés közben kölcsönadta a kerékpárját.

Amikor nyáron reggelente kijött a postáról a küldeményekkel, ha tehettem, ott termettem, hogy segítsek neki, s olykor elvihettem a biciklijét, amin világot láthattam; egészen a városszélén lévő Tetűhegyig is elkerekezhettem.

Különleges kerékpár

A „förgeteges” járművemről pedig még valami: legkedvesebb barátom ma is hálásan emlegeti, milyen jó volt, hogy néha kölcsönadtam neki a bringámat, azt a látványos, csodás járművet, amit, igaz, eleinte ő csak a váz alatt tudott tekerni.

Jómagam a hatvanas évek elején jutottam el először Nyíregyháza-Sóstóra. Kisvárdán laktunk, s néhány barátommal elhatároztuk, hogy biciklin tesszük meg a közel ötven kilométeres utat. A táv két keréken nem fogott ki rajtunk, akkoriban az úton sem sűrűn találkoztunk autóval, utólag belegondolva nem is volt baj, hiszen KRESZ-ismereteink sem igen voltak.

A tehénszekereket viszont ügyesen kielőztük. Kerekeztünk, kerekeztünk, s úgy jó kétórás út után már ott is voltunk a célállomáson: Sóstón.

Irány a tó!

A kerékpárjainkat összekötözve elhelyeztük, és irány a tó! Elhatároztuk, hogy úriemberek leszünk, nem lógunk be hátul, kifizetjük a két forintos belépőt. A tó vize felséges volt, hogy még világosban hazaérjünk, délután öt óra körül indultunk vissza. Kicsit irigyeltük a nyíregyháziakat, hogy ők villamoson utazhatnak.

– Bodnár István –








hirdetés