Egyensúlyra törekszik benne a tanár és a kutató

Nyíregyháza - Nem félti az anyanyelvet a kommunikációs divatoktól, egyik-másik újításukat időnként még ő is használja.

Nem kétséges, hogy bármelyik könyvtár valamelyik szegletét megtöltené az a terjedelmes szöveganyag – a jó néhány szakmunka, tankönyv és szerkesztett kötet, a közel száz tudományos, ismeretterjesztő tanulmány, s a több mint félszáz előadás (hogy a számtalan lektori munkáról már ne is beszéljünk) –, amely dr. habil. Pethő József eddigi szakmai munkásságát fémjelzi.

Hű szűkebb pátriájához

– Krúdy Gyula teljesítményéhez képest persze mindez elenyésző – tette hozzá szerényen a Nyíregyházi Egyetem Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének tanára, közismert Krúdy-kutató, amikor némi összegzésre kértük. A beszélgetés apropóját az adta, hogy a termékeny nyelvész Nyíregyháza közgyűlésének döntése alapján az augusztus 20-ai nemzeti ünnepen Inczédy György Életműdíj elismerésben részesült. Mindebben némiképp talán az is szerepet játszhatott, hogy mindig hűséges volt szeretett szülővárosához, s bárhogy is csábították különféle ajánlatokkal, soha nem hagyta el „szőke” városát.

– Talán csak a véletlenen múlt, hogy tősgyökeres kemecseiként Nyíregyházán születtem, de tény: soha nem akartam távolabb kerülni innen. Ezért is a Bessenyei György Tanárképző Főiskolára, azon belül magyar-történelem szakra jelentkeztem, pedig a pontszámaim alapján Debrecenbe vagy Miskolcra, más szakokra is mehettem volna. Később is megtaláltak különféle felkérések, még a külföldi munka eshetősége is felmerült, de mindig érzelmi alapon, soha nem a racionális érvek mentén döntöttem, s az itthon maradást választottam.

Pethő József elmondta: nem csupán a családtagok, a rokonok, a barátok, de legendás tanárai is mindig ide kötötték. Olyanok, mint Katona Béla bácsi vagy Mező András tanár úr, a kiváló nyelvész, a makulátlan kristályelme, a szakmaiságában megkérdőjelezhetetlen etalon. Nekik köszöneti, hogy a történelemért kezdetben olyannyira rajongó gimnazista végül az irodalom és a nyelvészet felé fordult. A főiskolán pedig olyan alapos képzésben részesült, hogy később az egyetemen szinte mindent már „kisujjból kirázott”.

– Azt hamar eldöntöttem, hogy nem akarok kizárólag grammatikával, vagyis nyelvtannal foglalkozni, sokkal inkább érdekelt a nyelvészet határterülete, a stilisztika. A nyelvi kreativitás, az egyéni ízek izgattak, s nem az észszerűségre, az algoritmusokra épülő nyelvészeti ismeretek. Ezen az úton nekem Szatmári István professzor segített nagyon sokat az ELTE-n, egy 90 éves koráig tanító, legendás atyamestere volt ő a stilisztikának – idézte fel az emlékeket Pethő József, hozzátéve, hogy amíg bizonyos kollégái azért nem publikálnak, mert leginkább tanárnak tekintik magukat, másoknak pedig éppen a tanítás jelent terhet, ő egyforma örömmel áll ki ma is a katedrára vagy vonul el a számítógépével, hogy egy tanulmányba öntse a gondolatait.

A stílus maga az ember

– Nem kérdés, a stilisztikát szerettem tanítani a legjobban, mivel nem egyszerűen csak fontos és érdekes, de sok mindent elárul az emberről – vágta rá, amikor választásra késztettük, felsorolva a több tucat eddig oktatott tantárgyát.

– De szívesen foglalkozom jelentéstannal, helytörténettel, irodalomtörténettel, s örömmel teszem magam hasznossá több szervezet, bizottság és tanács tagjaként, szakértőjeként is – tértünk rá a szintén tekintélyes listát kitevő tisztségviselői szerepvállalására. – Vannak csúcsszervezetek – ilyen például a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság vagy az MTA Magyar Nyelvészeti Munkabizottsága –, ahol nem csupán megtiszteltetés taggá, szakértővé válni, de döntéshozói lehetőség is, amellyel a saját anyaintézményemnek is még inkább hasznára válhatok.

KM-MJ

Krúdy-monográfia készül

– Egy régi, kedves barátom – aki jelenleg akadémikus – sok évvel ezelőtt nekem szegezte a kérdést, miért nem írok már egy Krúdy-monográfiát – beszélt a jövőbeni terveiről is Pethő József.

– A fülembe tette a bogarat, s arra gondoltam, hogy ha egy teljes életművet feldolgozó feladatba nem is fognék, szívesen megírnék egy összegző jellegű munkát. Tudtam, hogy 2-3 évemet bizonyosan igénybe veszi majd. Szerencsére félig-meddig már készen is van, s a nagy terv végül is ez: ideje lenne már befejezni.