Első a felismerés

Az életünk folyamatos szereplés. De ez nem azt jelenti, hogy minden színpadra lépésünkkel lehetőségünk nyílik arra, hogy megmutassuk tudásunkat, tehetségünket. Mindig az első előadás számít, akkor tudjuk igazán megismerni önmagunkat, ami a legfontosabb az életben. Minden más csak melléklet, hiszen ha körvonalazódik, mi az erényünk, miben tudunk kiteljesedni, akkor jöhet bármilyen vihar, szakadatlanul lesz paraplé a kezünkben. Nagy Emese írása.

Amikor gyermekként az első szavalóversenyemre készültem, mindössze 7 éves voltam, jóformán csak a betűk formáját ismertem, de olvasni még nem tudtam. Édesanyám kiválasztott nekem egy verset, majd felolvasta, abban a pillanatban tudtam, a jövőben nagyon szoros kapcsolatot fogok ápolni a betűkkel és az irodalommal.

Nem lehetünk mindenben a legjobbak, nem tűnhetünk ki egyfolytában a tömegből. De ha abban ügyeskedünk, amit szeretünk, abba engedünk betekintést, ami szerintünk kiemelkedő, akkor az meghozza a várt sikert.

Mindig meg kell találnunk azt a nagyközönséget, aki ránk kíváncsi, ezt pedig úgy tehetjük meg, ha nyitott szemmel járunk. Ne a negatív megítélésekre hagyatkozzunk, vonzzuk magunkhoz azokat, akik már félúton mosolyognak ránk! Azonban soha ne feledjük el: mosolyt, jó szót és kedves hangot csak akkor kaphatunk, ha elengedjük a múltat és a 21. század hullámvasútjára felszállunk.

– Nagy Emese –








hirdetés