Élükön a garasok

Élükön a garasok
© Illusztráció: getty images
Mióta ember él a földön, azóta van takarékoskodás is, bár maga a takarékossági világnap csak 91 éves múltra tekint vissza. Már az ősember is rájöhetett arra, ha kevesebbet eszik a vadhúsból, akkor az élelem több napra elég, így aztán a vadászat helyett esetleg képzőművészettel is tud foglalkozni. M. Magyar László jegyzete.

Őseink az évezredek során a saját bőrükön érezték meg a takarékoskodás fontosságát, hiszen ha nem tellett mindenre, akkor meg kellett lépniük ezt az igazából nem nagy örömmel végzett tevékenységet.

Még jól emlékszem arra, milyen lelkesen nyaltuk egykoron általános iskolás diákként a takarékbélyeget, hogy beragasszuk a gyűjtőfüzetbe. Jól jött az a kis pénz, amikor kiváltottuk, bár már akkor is megmutatkoztak a vagyoni különbségek: valaki egy-egy forintjával vette a bélyeget, s volt, aki százasonként „takarékoskodhatott” a szülőktől, nagyszülőktől kapott pénzből. Szorgalmasan váltották vissza a gyermekek az üres üvegeket is, hiszen zsebpénz lett a betétből, aztán amikor a kereskedelem kitalálta, hogy le kell vásárolni az értük kapott pénzt, már nem bizonyult jó „biznisznek” az üvegvisszaváltás.

Lehetne sok-sok bölcsességet mondani a takarékossággal kapcsolatban, de hát mindenki úgy gazdálkodik, ahogyan a lehetőségei megengedik. A legjobb takarékosság persze az, ha egyáltalán nem költekezünk, ha nem megyünk boltba. Csakhogy otthon is szól a tévé, ég a villany, folyik a víz a csapból. Az is igaz, hogy takarékoskodni csak akkor lehet, ha van miből. S vajon hogyan tegye az élére a garasokat az, akinek csupán annyija van, hogy éppen megéljen…?

– M. Magyar László –



Sporthírek






hirdetés