Emlékezzünk a kisvárdai szellem és erkölcs mértékével

Archív. Emlékezés a holokausztra Kisvárdán.
Archív. Emlékezés a holokausztra Kisvárdán. - © Fotó: a szerző
Kisvárda – A zsidók vallják, hogy „Meséld el gyermekeidnek! Meséld el milyen volt a te életed. Mesélj a te városodról, amit ők talán sohasem fognak látni. S nekik nem is hiányzik csak neked, aki ott hagytad fiatalságodat szép esztendeivel együtt az emberiségbe és az emberségbe vetett hitedet. Meséld el, hogy a körülötted megváltozott világban is megtalálja helyét az, aki szülői örökségként egy magasabb erkölcsi szemlélettel indult el otthonról, hogy új hazában éljen, és ott felépítse otthonát, a kisvárdai szellem és erkölcs mértékével.”

Holokauszt – Kisvárda

Ezek a gondolatok járnak az eszembe, amikor a zsidó temető előtt járok a felüljárón. A környezet bizonyítja, hogy az „emlékezett kavicsait” még ma is őrzik, mint ahogy az itt nyugvók és a holocaust fergetegében nyomtalanul elpusztultak emlékét is.
A Holokauszt előtt a magyar vidéket virágzó zsidó hitközségek népesítették be. Ezek egyike volt kisvárdai közösség, amely 7000 tagot számlált abban a kis városban, amely alig több mint 10000 lelket számlált. Kisvárdán ma már, a 2011–es népszámláláskor mindösszesen négyen vallották magukat izraelitának. A kegyetlen zsidógyűlölet és emberirtás azonban halálos csapást mért a kisváros zsidóságára. Az emléke azonban fennmaradt.

A kisvárdai gettó

Mindezek azért is aktuálisak, mert április 15–én, volt hetvenkét éve, hogy megkezdődött a kisvárdai zsidóság beszállítása a gettóba, mely április 30–ig. tartott. A szörnyűséges eseménysorozat már 1944. március. 19–én megkezdődött, amikor, a kész listák alapján megkezdték a zsidóság prominens személyiségeinek letartóztatását. Maga a gettózás április 8–án kezdődött, ekkor szállították be az első vidéki csoportot. A gettó a Horthy Miklós út /ma Mártírok utca/ bal oldalán kezdődött, a Bessenyei út bal oldala, közben a Deák Ferenc út /ma Csillag utca/ s a Petőfi utca mindkét oldalával zárult. Az úttestek és a városrészek korláttal voltak lezárva. A vidéki településekről beszállított családokat két fatelepen és a templom udvarán helyezték el. A zsidó tanács jelentése szerint a gettó létszáma hétezer fő volt, az élelmezés katasztrofális, a bánásmód rossz.

A gyűlölet vonata – Május 29 – május 31

A gettóból két csoportban indultak útnak a vagonokba az ismeretlen balsors felé. Az első csoport 1944. május 29–én, míg a második, május 31–én indult el. A gettóból gyalogmenetben vitték őket a kisállomás felé, és ott beterelték a gettózottakat a Schwartz fakereskedés udvarába –mely most a Perdiák EU Transz Kft. és a Horváth Tüzép– s innen indultak ismeretlen sorsuk felé a kisvárdai gettó hétezres (nő, férfi, gyermek és aggastyán) létszáma ismeretlen sorsa felé, hogy a haláltáborok fölötti hamuszín égbe temettessenek. Mindez ma már a történelem szomorú eseménysorozata. A magyar zsidók 30–40 %–a túlélte a katasztrófát, de az ország, különösen a vidék Magyarországa demográfiai, társadalmi és szellemi értelemben egyaránt jóvátehetetlen veszteséget szenvedett.

Emlékezzünk

Emlékezünk a város emlékműveinél, a Rétközi Múzeumban a volt Zsinagógában, a Felső–Szabolcsi Kórházban, a Zsidó temetőben, valamint a többi emlékező helyen a Holocaustra. Emlékezni – a ma még élők közül, azok is, akik ebben a városban élték le fiatal életük legszebb éveit–, ha törött szívvel is a szomorú eseménysorozatra azért is szükséges abban a városban, ahol a városért /Kisvárdáért/ sokat tettek a hajdan élők.

– Vincze Péter –








hirdetés