Emlékké szelídült a szembeszél

A túrák során megismerhették hazánk szebbnél szebb tájait, így Egerszalók környékét is
A túrák során megismerhették hazánk szebbnél szebb tájait, így Egerszalók környékét is - © Fotó: magánarchívum
Buj – Az elmúlt harminchárom év alatt 15 ezer kilométert túráztak a buji diákok.

Néha hirtelen azt a késztetést érezzük, hogy rendet kell raknunk a pince rumlirengetegében. Olyankor szembesülünk azzal, hogy a raktárrá vált helyiségben milyen szép dombbá is híztak a sokszor már elfeledett „filléres emlékeink”, a levelek, a rajzok, a csokipapírok, a mütyürök, amik valójában a fiatalságunk üzenetei öregségünknek. S épp ezért ragaszkodunk hozzájuk makacsul továbbra is.

Az őszi erdő színszimfóniája

Egy ilyen rendezgetés során az egyik dobozban az elmúlt 33 évben használt túranaplókat, túraadatokat, régi térképeket, a diákok által megtett kilométerekről kimutatást talált Géczi Ferenc, a buji II. Rákóczi Ferenc általános iskola magyar-történelem szakos tanára, aki aktív szervezője és lelkes résztvevője volt azoknak a felejthetetlen kirándulásoknak. Vajon egy humán beállítottságú pedagógus hogyan is lesz gyalogtúrák és kerékpártúrák szenvedélyes és fáradhatatlan motorja?

– A buji turistaélet megszületése Császár István tanár úrnak köszönhető. Az általános iskola legszélesebb munkásságú és legnagyobb nyomot hagyó egyénisége 1973-ban kezdett tanítani Bujon, és még abban a tanévben túrát, sőt, tábort is szervezett. A következő évtizedben végigtúrázták vezetésével a buji diákok Magyarország minden valamirevaló tájegységét a Zempléntől a Mecsekig. Ezek leginkább gyalogos vándortáborok és hétvégi hegyi barangolások voltak, de a kerékpártúrákra is mindmáig szeretettel emlékeznek az egykori résztvevők – elevenítette fel a régi emlékeket Géczi Ferenc.

– Gyermekként nagyon vágytam bekerülni a csapatba én is, ugyanis 7. osztályos koromig én is a buji iskolába jártam, s talán ez a meg nem élt szerelem ragadott magával, amikor pedagógusként visszakerültem volt iskolámba. Az őszi erdő színszimfóniája és vendégmarasztaló sara a hópaplannal, a tavasz virágzó völgyeivel meg az árnyékban rejtőző hűs forrásokkal azonnal magával ragadott. Beálltam inasnak, s Császár István tanár úrtól mindent megtanultam, amit tudni érdemes a túravezetésről, s egyúttal elvállaltam a kerékpáros részleget. A kerékpár ugyanis a másik szerelem! Eljutni önerőből messzire, nem a válladat nyomja a csomag, ráadásul a lejtőn még hajtani sem kell! Még a nyolcvanas évek közlekedési kultúrája sem riasztott vissza bennünket!

Emléktúra Borsiba

– A Zemplénnel kezdtük, rövidebb és hosszabb túrákat tettünk a környéken, majd jöttek a vándortáborok: eleinte a központiakat jártuk végig, aztán már saját szervezésben 10 nap – 500 kilométer tematikával mindenfelé megfordultunk az országban. Nehezen lehet objektív hangon mesélni ezekről a kerekezésekről. Apróbb-nagyobb hibáink poénokká csendesültek, elázásokkal, küzdelmes szembeszelekkel, aszfaltolvasztó hőségekkel nehezített energiaőrlő tekeréseink élményekké szelídültek – fogalmazza meg líraian az örök emlékeket a tanár úr. – Sokakat a távok riasztottak el, mások az ismeretlentől idegenkedtek, ám akik végül beálltak az oszlopba, különleges emlékekként őrzik túráinkat.

Az 1990-es években Buj a megye egyik legjobb általános iskolai természetjáró szakosztályának számított, rendszeresen innen került ki az Év általános iskolás természetjárója. A túrázó diákok 100-nál több természetjáró minősítést szereztek, ötvenen megtettek legalább ezer kilométert, míg ketten 4 ezer kilométer felett teljesítettek.

– Az ezredfordulón megtorpant a lendület, majd megállt a buji turisztika. Tizenöt év tetszhalál következett apróbb próbálkozásokkal, melyek közül kiragyog a Podlovics Imre tanár úr szervezte emléktúra Borsiba, névadónk, II. Rákóczi Ferenc szülőhelyére – folytatta Géczi Ferenc. – A feltámadást egy pályázat hozta meg 2013-ban. Hozzájutottunk 20 darab Csepel túrakerékpárhoz is, és bár mostanában csak a környéken kerekezünk, két jó hangulatú távolabbi tábort is szerveztünk Egerszalókon és Hévízen. Az új éra mozgatórugója a hitvesem, Toma Zsóka tanítónő volt, aki számára mindez nem volt ismeretlen, hiszen korábban is résztvevője volt a túráknak. MML

Mindig akadnak újak…

– A múlt év szeptemberében rádöbbentem, ha mindent összeadok, akkor 15 ezer kilométer a megtett távolság. Annak idején a tízezredik kilométernél külön hétvégén a régi túratársainkat is megmozgatva örömködtünk, most csak egy szerény szombat délelőtti körre futotta lelkes tanítványaimmal, ám így is nagyszerű érzés volt nekem ugyanúgy, mint a gyermekeknek megállni Gávavencsellő után, hogy „Na, itt a tizenötezredik!”. Csodálatos, hogy mindig akadnak újak, akik felülnek a bicajra, s beállnak a menetbe. A nyáron sikerült felnőttekből álló csapatot is összeverbuválni, mert a község vezetése és helyi civil szervezetek is támogatnak bennünket. Akarom hinni, hogy az elmúlt 33 év és a megtett 15 ezer kilométer már képes megteremteni a kritikus tömeget, s Bujon újra felvirágozhat a turisztika. S nemcsak a környéken karikázunk majd egyre többen, de messzebbre is eljutunk újra, mint a fénykorban – tette hozzá befejezésül Géczi Ferenc.

Címkék: , ,







hirdetés