Ingyen szállás hetvenezer városban

Nyíregyháza - A „kanapészörfösök” célja nem pusztán a spórolás: ők így szeretnék megismerni a világot.

Előttünk a nyár, utazni pedig sokféleképpen lehet. A legegyszerűbben egy iroda segítségével, picit több utánajárással, de olcsóbban akkor, ha az interneten foglalunk szállást és repülőjegyet. És lehet úgy is, hogy a szállásköltséget megspóroljuk. Na nem azzal, hogy a híd alatt alszunk, hanem azzal, hogy „couchsurfölünk”.

A kanapészörfölés, angolul a couchsurfing egyre elterjedtebb: a világ 250 országának több mint 70 ezer városában szerezhetünk magunknak in­gyen szállást, például egy New York-i családnál, egy perui diáknál, egy fiatal párnál Amszterdamban – vagy éppen Nyíregyházán. Aki így utazik, azért is teszi, mert nem csak útikönyvekből akarja megismerni egy adott ország életét, kultúráját, hanem az ott élők szemén át akarja látni a világot.

Medencés luxuslakás

Krajnyák Csabának kizárólag jó tapasztalatai vannak, noha ő a népszerűbb nyugati országok helyett kelet felé vette az irányt, az ott és akkor megismert vendéglátója pedig nem csak szállást adott neki, de akkor is segítette, amikor bajba került. – Az öcsémtől hallottam a hálózatról; ő nyaranta szinte minden nap fogadott külföldi turistákat Budapesten, majd amikor két hónapot az USA-ban töltött, mindig couchsurfereknél aludt. Washingtonban például az egyik vendéglátója a munkahelyen adta át neki a kulcsokat, és nagy volt a meglepetés, amikor egy, a Fehér Házra néző, medencés luxuslakásban találta magát! És hogy milyen kicsi a világ: egy olyan férfinél is eltöltött pár napot, akinek az exbarátnőjét korábban ő látta vendégül.

– Amikor két hónapon át motoroztam Mongóliában és Szibériában, couchsurfereknél aludtam. Az egyik településen minden okmányomat elhagytam, ott álltam egy ismeretlen országban, a világ végén, papírok nélkül. De a vendéglátónk három napon át kísérgetett hivatalról hivatalra, bemondatta az adataimat a helyi rádióban, és minden iratom visszakerült hozzám. Igazából szerintem ez a lényeg: én jót teszek valakinek azzal, hogy szállást adok neki, elviszem várost nézni, esetleg reggelit vagy vacsorát készítek, de mindezt nem tőle kapom vissza.

– Aludt nálam egy holland fiú, aki Indonéziáig biciklizik – időnként küld egy-egy e-mailt arról, éppen hol jár, de fogadtam olyan stoppos férfit is, akinek Nepál volt az úti célja. Sőt, azóta már meg is érkezett – megmondom őszintén, hogy amikor tavaly kiraktam a Kállói úton, nem gondoltam, hogy oda is ér…

Jó megoldás

Csabai Judit szerint mindenki más miatt lesz a közösség tagja – neki két oka is volt erre.

– Gyakorolni akartam az angolt, és ez erre kiváló lehetőség, másrészt pedig szerettem volna utazni, de nem volt pénzem. A fapados járatokkal akár pár ezer forintért is lehet repülni, és mivel így szállásra sem kell költeni, ideális megoldásnak tűnt. Persze, ehhez kell egyfajta nyitottság, kalandvágy és bizalom, hiszen mégiscsak vadidegen embereket engedek be a lakásomba, de nincsenek rossz tapasztalataim. Kizárólag olyanokat fogadok, akiknek jók a referenciáik, és számomra minden találkozás olyan, mint egy utazás.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország június 12-i számában.