Én csak futó vagyok – ne lőjetek!

Vérnyomok az etető körül
Vérnyomok az etető körül - © Fotó: Kiss János
A vadászat, az elhivatott vadászok iránti legnagyobb tisztelet mellett sem igazán látom célját, értelmét annak, hogy Nyíregyháza közvetlen határában ejtsen el vadat bárki is. Egy olyan erdőben, amely annyira kedves a megyeszékhely és a megye lakóinak, a természet és sport szép számú rajongótáborának. Amíg a vad túlszaporodása nem teremt közvetlen veszélyhelyzetet, szívesebben látom a túrázók, kocogók, sétálók birodalmának Sóstó tölgyes erdejét. Nyéki Zsolt jegyzete.

Amikor eldördül a fegyver, már nem lehet gondolkodni, mérlegelni. A lövés rideg tény lesz, miként az is, hogy a lelkes civilek is könnyen túllőhetnek a célon. Egy erdő valóban a természet szentélye, de ma már nem biztos, hogy a természet képes úgy megóvni, ápolni a maga szentélyét, ahogy tette azt évezredeken át. Azon egyszerű oknál fogva, hogy az ember beleavatkozott a munkájába, részben átvette a szerepét: gazdálkodik az erdők fájával, a belőle készített eszközök elkísérik egész életünket a bölcsőtől a házakon át a koporsóig, vagy otthonok melegét adja a tűzifával. Nehezen, de elfogadtam egy vadász barátom érvelését, hogy gazdálkodni kell az erdőben élő állatokkal is, hiszen a populációk már rég nem képesek önmagukat szabályozni az ember szabta keretek, feltételek közepette. A selejtezés, gyérítés szükséges feladat. Elismerem, hallgatok a szakemberekre, de a természet, az erdő harmóniáját önmagáért szerető laikusként más szemmel is látom a sóstói vadászatot.

Tudom, hogy egy vadász szigorú szabályok, előírások sorát mérlegeli, mielőtt meghúzza a ravaszt, s legfőképp arról bizonyosodik meg, hogy a lövedék cél tévesztve is földbe csapódik, nem száll el a nagy ismeretlenbe. Mégsem gondolom, hogy a megyeszékhely közvetlen határában, amely évek, évtizedek alatt játszótérrel, tornapályával, kocogó ösvényekkel fűzte össze magát az érintetlen erdőrészekkel, a vadgazdálkodásnak, a vadászatnak ott lenne a helye a terület tulajdonosa, kezelője, hasznosítója szempontjai között. Szerencsére nem kellett már jó ideje hírt adnunk olyan balesetekről, amelyeket autók elé ugró őzek okoztak, a közeli kórház vagy kertes házak szemetes edényeit sem borítgatják fel egyelőre vaddisznók. Lőni sem kellene hát…

Ugyanakkor a legelkötelezettebb természetvédőnek is tiszteletben kell tartania, hogy egy erdőben saját szakállára, jószándéktól vezérelve sem tehet meg bármit. Etetőt sem építhet csak úgy, mert meglehet: éppen azzal rontja el a helyzetet, hogy közelebb csalogatja, oda szoktatja az állatokat, ahová nem kellene. A lelkes önkénteseket mindenütt szívesen látják, de előbb illik bekopogni a gazdához, kérdezni, egyeztetni, engedélyt kérni, aztán cselekedni. Így lehet óvni a szívünknek kedves Sóstói erdőt is, mely remélhetőleg fegyverropogástól mentes marad, s gyermekeink elől sem zárják el a jövőben az utat korlátok, kerítések, vagy épp a közjótól távol álló építkezések…

Nyéki Zsolt

 


Lövések a vadon csendjében

Nyíregyháza – A futó szerint felháborító, a szakember szerint szabályos az őz elejtése. tovább »

James Bondok az erdőben

A Sóstói erdő mindenkinek mást jelent, ebből fakadóan van, aki használja, és van, aki kihasználja. Az óvodások és iskolások gyűjtik a leveleket, titokban megkóstolnak egy-egy érett, földre hullott eperszemet, szagolgatják a jázminvirágot, és eközben többet tanulnak a természetről, mint fél év alatt az iskola falai között. Száraz Ancsa jegyzete. tovább »

Véres nyomok a sóstói erdőben – Lövöldöznek a futók körül?

Nyíregyháza – A futók, a sétálók nem értik, hogyan egyeztethető össze a parkerdő a vadászattal. tovább »


 

 








hirdetés