Én így „látom” a helyzetet…

Severa Ágnes
Severa Ágnes - © Fotó: magánarchívum
Nyíregyháza – „Ön szerint mennyire elfogadó a társadalom a fogyatékkal élőkkel szemben?” – tette fel a kérdést a járókelőknek nemrégiben a Szabolcs Online. Én vak vagyok, így közvetlen tapasztalataim vannak a témában.

Nem szerencsés általánosítani, sok mindentől függ, hogyan viszonyul hozzánk a környezetünk. Függ az adott szituációtól, az egyén hangulatától, közérzetétől stb. Évekig távolsági busszal utaztam haza Nyíregyházáról Debrecenbe. Nagyon meglepett, hogy a buszon annak ellenére, hogy rengetegen utaztak, többnyire senki nem ült le mellém. Erre több magyarázatom van: az egyik, hogy egyesek félnek érintkezni sérült emberrel, nehogy elkapjanak tőlük valamit. Más szívesen segítene, társalogna, de nem tudja, hogyan tegye. S persze, ott vannak azok, akik tudják, mit tegyenek, de a legkisebb erőfeszítésre, felelősségvállalásra sem hajlandóak. De hogy pozitív példát is említsek: a minap a Nyíregyházi Egyetemről elindultam a buszmegálló felé, s ahogy a gyalogátkelőhöz értem, két kedves hölgy is felajánlotta a segítségét! Változó tehát, ki mennyire elfogadó és segítőkész. Én nem támogatásra, hanem végre munkára vágyom, hogy hasznos tagja lehessek a társadalomnak.

– Severa Ágnes –








hirdetés