“Én nem örülnék, ha lehallgatnák a telefonhívásaim”

“Én nem örülnék, ha lehallgatnák a telefonhívásaim”
© Illusztráció: getty images
Tiszadada – Pedagógus vagyok, de lehet, jobban érezném magam a kriminológiában, tekintve, mi folyik körülöttünk a fizikai és az online térben – írja olvasónk.


Nem vagyok pletykás természet, számomra a magánélet tabu. Ezért is figyeltem fel a múltkor egy rádiós beszélgetésre, ahol azt kérdezték a hallgatóktól, mit szólnának hozzá, ha valaki lehallgatná a telefonjukat. Volt olyan betelefonáló, aki azt mondta, ő maximálisan törvénytisztelő, becsületes állampolgár, nincs takargatnivalója, ezért őt bizony nyugodtan lehallgathatják, megfigyelhetik, nyomon követhetik. Nos, én is becsületesen, szabálykövetően élek egyszerű magyar állampolgárként, mégis lenne takargatnivalóm, mégpedig a magánéletem, az intim szférám, amihez bizony senkinek semmi köze! A különféle kommunikációs csatornáknak és a modern technikának „köszönhetően” sajnos egyre nyitottabb az életünk a nagy nyilvánosság előtt; digitális, virtuális „lábnyomokat” hagyunk itt is, ott is, megjegyzem: mi tesszük ilyenné, s ez nem biztos, hogy jó. Ahhoz, hogy a hazánkat, illetve a lakásunkat igazán az otthonunknak érezzük, szükségünk van a kellő biztonságérzetre, egészséges magánéletre.

– Demeter Beáta, Tiszadada –








hirdetés