Emelem kalapom

Ezt úgy tűnik, megúsztuk. Az túlzás, hogy szárazon, de a már levonulóban lévő dunai árhullám okozhatott volna még ennél is nagyobb kalamajkát (lásd a Moldva folyót Csehországban). Az, hogy emberéleteket nálunk nem követelt az áradás, többek összehangolt munkájára volt szükség - Tarnavölgyi Gergely jegyzete. Mert valóban embert és jellemet próbáló napok vannak mögöttünk. Minden tiszteletem azoké, akik akár hivatásos formában, akár önkéntes alapon segítettek a védekezésben. Sokat látott megyénken most megkegyelmezett ugyan a sors, ennek ellenére több százan indultak útnak tőlünk is, hogy vállvetve küzdjenek a Duna ellen. Jár a kalapemelés nekik és mindazoknak, akik olykor a szabad ég alatt, egy homokzsákra „kucorodva” pihenték ki az aznapi megpróbáltatásokat.

A hétköznapi hősök mellett hadd szóljak a szentendrei mobilgátról is. Egy korábbi írásomban (akkor még az árvíznek se híre se hamva nem volt) már foglalkoztam vele, a magam módján védelmembe is vettem. De nem csak ezért figyeltem izgatottan, nálunk hogyan vizsgázik a rendszer. Hisz a puding próbája mégiscsak az evés. A Duna németországi szakaszán előzetesen már látni lehetett, hogy az ottani mobilgátak mekkora víztömeget képesek megtartani, de a „magyar narancs elvén” (tudják, kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk) azért nem mertem hátradőlni. Végül Szentendrén is tisztességgel elvégezte feladatát a különleges alumínium ötvözetből készült gát. Úgy, ahogy mindenki, aki közreműködött az árvízi védekezésben. Köszönet ezért nekik!

- Tarnavölgyi Gergely -