Ennyit tesz a bányamunka…
Tiszavasvári
– Ennyit tesz a bányamunka… – jelezte a humoránál lévő Fecsku István, a Vasvári edzője. – A srácoknak mondtam a kezdés előtt, hogy a bajnokság legnehezebb meccse lesz, annál is inkább, mert ismerve a szekeresi csapatban szereplő román játékosok mentalitását, csak a maximumot nyújtva lehet esélyünk. Az első félidőben, kár lenne tagadni, jobban játszott az ellenfél, hátrányba kerültünk, mert idegesen, kapkodva futballoztunk. Szerencsére a szünetben sikerült rendet sikerült tisztára „mosni” a fejeket, és még az égiek is velünk voltak. A frissítő zápor nekünk tett jót, szó szerint lehűtött bennünket, megnyugodtunk, így tudtunk fordítani: Lakatos Barna az utolsó percben rúgta a győztes gólt.
Aki nem akármilyen jelentőségű találatot szerzett – izgalmat csempészve az érintettek életébe. A harmadik pozícióban tanyázó Tiszavasvári ugyanis öt pontra csökkentette hátrányát az immár második Nagyszekeressel szemben, vagyis lőtávolon belül maradt: a táblázat tetejére rakétázó Nyírmada előnye hat egység, amely az aktuális fordulóban éppen a Szekeressel találkozik. Ebből akár még valami jó is kisülhet a Tiszavasvárinak.
Persze, a labdarúgásban örökérvényű törvény: a bajnokság igazságos, mivel rendszerint a legjobb kerekedik felül. Elvégre harminc összecsapást követően nem lehet csak úgy, véletlenül az élen zárni.
– Most hiányoznak a korábban könnyelműen elhullajtott pontok – füstölgött Fecsku István. – Fejünk se fájna, ha például nem kapunk ki Nyírkarászban, a Nagykállót pedig megverjük hazai pályán… Ettől függetlenül bízom abban, hogy nincs ez még lejátszva, a hat hátralévő mérkőzésen annyi minden történhet, felesleges jósolgatni. Mindenesetre, bárhogy alakuljon a Nagyszekeres–Nyírmada rangadó, ha akarunk valamit, egy feladatunk van, mégpedig a lehető legjobban szerepelni, aztán kiderülm ez mire elég…
