Ladányi Tóth Lajos
Korábban emberi kéz soha nem épített akkora hajót, amely 1912. április 15-ére virradóra, Újfundland partjaitól 640 kilométerre a jégheggyel való ütközés után léket kapva, dermesztő körülmények között elsüllyedt. Több mint ezerötszázan vesztek oda.
Huszonhét éve bukkantak rá a 3800 méteres mélységű hullámsírban szunnyadó roncstemetőre, akkoriban felerősödtek a nosztalgikus hangok. Romantikus filmekbe csomagolva képzelheti el, sejtheti a ma embere, hogy valójában mi történhetett, mekkora lehetett a pánik száz esztendeje az Atlanti-óceánban. Titanic-kutatók próbálták megfejteni a rejtélyt, légtükröződést és szélsőséges árapály-jelenséget is felidéznek a tragédiát kiváltó lehetséges okokként. Mindemellett az emberi mulasztás tényét senki nem vonja kétségbe.
Pénteken pontosan három hónappal ezelőtt süllyedt el a Costa Concordia. Ez a szerencsétlenség is bizonyítja, hogy a figyelem nem lankadhat, az extrákkal felszerelt óceánjáró hajók a legfejlettebb technikai vívmányok birtokában manapság is zátonyra futhatnak. A toszkán Giglio-szigeténél harminckét áldozatot követelt a végzetes baleset.
A természet ereje szörnyű tort ül a gyarlóság felett. A Titanic-tragédia centenáriuma intő jel: hiába a luxus, nincs az a kincs, ami a legnagyobb értéket, az emberi életet megvédené. Ezért is emberfeletti a mindenkori kapitányok felelőssége.