Exkluzív fotók: “Ma is látom azokat az arcokat” – Az évszázad árvize képekben és videón

Akt.:
Az évszázad árvize volt
Az évszázad árvize volt
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Döbbenetes képek tárulnak elénk, ha kinyitjuk néhai Tar Jánosnak az 1970-es katasztrófáról szóló gyűjteményét.

– Én akkor tizenegy éves voltam – mondja ifj. Tar János –, s emlékszem, hogy a garbolci gátszakadás után édesapám négy napig le sem hunyta a szemét. Az árvíz sújtotta területre csak engedéllyel lehetett bejutni, édesapám öt szatmári településen – köztük Tivadarban – volt az építőtábor vezetője. Olykor én is vele tartottam. Hát, mit mondjak, nem gyermeknek való látvány volt. Ma is látom azokat az arcokat, szemeket, melyek a maguk mélységében, sokat mondóan fejezték ki az emberi tragédiát.

a-foto-fehergyarmaton-keszult-1970-majus-1

Kattintson a fotóra a galériáért!

– Édesapám halála után rendezgettem a hagyatékot, s az igen jelentős könyvtári anyagból akkor került elő ez az album – tette hozzá Tar János. – Tudtam róla, de amint kézbe vettem több mint négy évtized után, szinte kirázott a hideg, hiszen az emberek arckifejezése a régi fotókon is igen sokatmondó. Ezért gondoltam arra, hogy ezt a páratlan dokumentumot megosztom a Kelet-Magyarország olvasóival. Az album a maga objektív precizitásával csak helyszíneket, dátumokat, tényeket közöl. Az érzelmi, olykor torokszorító töltetet a régi fekete-fehér fotóktól kapjuk.

Tények a szakembertől

Bodnár Gáspár, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság vezetője így emlékezett az 1970-es árvízre:
– 1970. május 4–10. között megszakításokkal újabb jelentős csapadék hullott a Tisza és a Szamos hegyvidéki vízgyűjtőjén, mely a felszínt átáztatta, a folyómedreket feltöltötte. Május 12-én aztán – a Kraszna kivételével – valamennyi folyó vízgyűjtő területén heves, 60 millimétert meghaladó esőzés volt. Minderről az igazgatóság május 13-án délelőtt értesült. Ekkor már egyértelmű volt, hogy egy minden eddigit meghaladó árhullám várható, hiszen a folyómedrek is megteltek.

– A Szamos árhulláma Csengernél május 14-én este nyolc kor tetőzött, 159 cm-rel haladta meg az addig mért legmagasabb vízállást. A víz szintje az árhullám vonulásának megfelelően egyes részeken fél méterrel (!) is túllépte a töltés koronaszintjét. Az országhatártól 23 kilométer hosszan órák alatt kiépítették a védekezők a nyúlgátat. A rendkívüli erőfeszítések ellenére május 15-én hajnal 2 és 4 óra között a víz előbb Nábrád határában, aztán a bal parton, Tunyogmatolcsnál szakította át a gátat. Május 16-án este nyolc órakor a víz a védekezési vonalak mögött rázúdult a töltésekkel körülzárt Kishódosra és Nagyhódosra. A két falucskát órák alatt elpusztította az áradás.

Negyven község víz alatt

– A nábrádi gátszakadás mellett a Tisza–Szamos köz helyzetét döntően a romániai Szamos jobb partján bekövetkezett kilenc gátszakadás miatt az országhatáron átömlő víz határozta meg.

A kiömlő víz magyar területen aznap éjjel 11 órakor érte el Nagygécet. A gátszakadások következményeként a Tisza–Szamos közön és a Szamos–Kraszna közön, összesen 437 négyzetkilométeres területen 40 község került víz alá, az áradás több mint 5000 épületet pusztított el, rongált meg helyreállíthatatlanul. A kiszakadt és a megnyitott töltésszakaszokat egy hónap alatt sikerült helyreállítani, a végleges helyreállítást azonban hátráltatta az erősen átázott talaj, a gyakori 20-30 mm-es csapadék, és a júniusi újabb, harmadik szamosi árhullám.

KM-GYL








hirdetés