Ez nem Kossuth

Ez nem Kossuth
© Illusztráció: Getty Images
Ezen a héten éppen százhetven éve, hogy megnyitották hazánk első vasútvonalát Pest és Vác között. A sínek a századfordulóra behálózták a történelmi Magyarország egész területét, és az ipari forradalom egyik legjelentősebb tényezőjévé váltak. Hoványi Péter jegyzete.

Az újabb százhetven évnyi szárnyalás lényegében elkerülhetetlennek látszik a közlekedéspolitikáért felelős államtitkár szavait hallgatva, aki a 66. vasutasnap alkalmából azt mondta: a magyar vasút erőteljes, lendületes, dinamikus pályára lépett. Nem kizárt, hogy létezik olyan utas – sőt, talán még vasutas is –, akinek eltér a véleménye, de ez most nem a kritizálás, hanem az ünneplés ideje.

Márpedig a vasutasok, akik nehéz körülmények között dolgozva emberéletek ezreiért, százmilliós rakományokért felelősek, megérdemelnek egy igazi ünnepnapot. Ezt onnan tudom, hogy bár újabban újságíróként keresem a kenyerem, a zsebemben mozdonyvezetői jogosítvány is lapul, amit alkalomadtán nem félek használni. Ennek köszönhetően útravalóval is szolgálhatok; a következő ünnepnapig nem lehet semmi baj, ha minden vasutas szem előtt tartja volt főnököm gyakran ismételt intő szavait: „Drága szívem! Jegyezd meg végre, ez nem Kossuth, ez vasút!”

Hoványi Péter








hirdetés