„Ezt az országot nem lehet térdre kényszeríteni”

Akt.:
„Ezt az országot nem lehet térdre kényszeríteni”
© Fotó: Pusztai Sándor
Nyíregyháza – Fiatalok és idősek, egyházi és világi méltóságok álltak hétfő délelőtt a megyeháza előtti park fái alatt, hogy emlékezzenek.

Kilencvennyolc évvel ezelőtt egy kicsit arrébb, a Kossuth tér fái alatt azért gyűlt össze a tömeg, hogy tiltakozzanak. A békediktátum elfogadása ellen emelték fel szavukat 1920. május 9-én a városlakók, akiknek Bencs Kálmán akkori polgármester azt mondta: „ahogyan papíron nem lehet eltörölni a föld színéről a Kárpátok bércövét, s ahogy nem lehet elrendelni, hogy a Tótföld folyói ne a magyar Alföld, hanem Csehország felé folyjanak, éppen úgy nem lehet megváltoztatni Magyarország természetes területi egységét”. Három nappal később a város képviselő-testülete rendkívüli közgyűlésen vitatta meg a kialakult helyzetet. Bíztak abban, hogy a győztes hatalmak nem szabdalják szét az országot, reményüknek pedig hangot is adtak: „Ezeresztendős történetünkön végigtekintve látjuk, hogy hasonló helyzetben számtalanszor volt már az ország, sokszor megtépáztak, megcsonkítottak bennünket, mégis az elszakított részek idővel mégis egybeforradtak, mert Magyarország az Istentől adott természetes egység, hogy abból sem elvenni, sem hozzáerőszakolni részeket nem lehet”. Ám hiába minden tiltakozás, a trianoni békediktátum 1920. június 4-én megköttetett. 2010 óta ez a nemzeti összertartozás napja, amelyre a megyei kormányhivatal, a megyei önkormányzat és Nyíregyháza önkormányzata hétfőn közösen emlékezett.

dsc_9926

Kölcsey Ferenc „társaságában” hangzott fel a Himnusz a megyeháza előtt hétfőn, a nemzeti imádság szerzőjének szobra méltóságteljesen őrködött a megemlékezés ünnepélyessége fölött. A Zrínyi Ilona Gimnázium diákjai Reményik-versekkel, népdalokkal és népitánccal idézték meg a magyar történelem gyásznapját, amelynek jelentőségéről elsőként Nyíregyháza polgármestere, dr. Kovács Ferenc beszélt. – Magyarország egyik legnagyobb tragédiája ez, amely máig érezhető, óriási károkat okozott, miközben megtartó erővé is vált. Olyan elszánt küzdelemé, amely lehetővé teszi, hogy minden nehézség ellenére több mint ezer éve itt vagyunk a Kárpát-medencében – mondta. – Nyolc éve már, hogy törvény deklarálja: a határon túl élő magyarok az egységes nemzet részei. A kapcsolatok ápolásáért nagyon sokat tesznek a partnerséget ápoló önkormányzatok és civil szervezetek, de mindez keveset érne a határon túli magyarok hite nélkül. Móricz Zsigmond az Öt seb! című írásában így fogalmazott: „A magyarság a történelem folyamán öt krisztusi sebet kapott: Muhi, Mohács, Kismajtény, Világos és Trianon. Ez az öt seb nem a kiválasztottság isteni szimbóluma volt, hanem valóságos öt halálos szúrás mindenik elég arra, hogy egy faj elvérezzen bele, hacsak az életereje nem olyan roppant szívós, hogy kiheverje…” Az ország kiheverte a tragédiát, a magyarság pedig egyre erősebb, hiszen összeköt bennünket a történelmünk, a hagyományaink, a kultúránk és az anyanyelvünk – mondta. – Azon a kilencvennyolc évvel ezelőtti pénteken a templomokban megkondultak a harangok, a gyárakban felbőgtek a szirénák, hogy jelezzék a nemzeti összeomlás gyászát – idézte fel az 1920. június 4-én történteket dr. Polgári András, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal főigazgatója. – Elvették városainkat: a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, a tábornokaink vesztőhelyét, Aradot, a gyönyörű Székelyföldet, a 293 ezer négyzetméternyi Magyarországból 93 ezer négyzetméter maradt, a 18 millió magyarból több mint tízmillió a mesterségesen meghúzott határokon túlra került. Elvesztettük az iparunk 38, a nemzeti javak 67 százalékát. Mégsem tört össze a nemzet: poraiból felépítette önmagát és bebizonyította, hogy a magyarok, éljenek bárhol, mindig magyarok maradnak. Ez a nap lehetőség arra, hogy emlékezzünk és hogy emlékeztessünk mindenkit arra: ezt az országot nem lehet térdre kényszeríteni – mondta dr. Polgári András. – A fiatalokat nézve reménység tölt el bennünket – zárta az emlékezést Seszták Oszkár, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közgyűlés elnöke –: reménység, hogy amíg élnek magyarok a földön, mindig lesz valaki, akinek fájni fog Trianon. – Az összetartozás napja azt üzeni, hogy nem engedhetjük meg magunknak, hogy belefeledkezzünk a fájdalomba. Csak úgy tudunk életben maradni, ha azt tesszük, amit a diákok műsorában elhangzó Reményik-versben a csonka test: megindulunk és használjuk a levágott kezeket, lábakat. Azaz ha tanulunk a határokon túl élő honfitársainktól és ha büszkék vagyunk rájuk. Van mire büszkének lennünk, hiszen példát mutatnak nekünk azzal, ahogy a legnehezebb időkben is őrzik a magyarságukat, mi pedig ezt úgy hálálhatjuk meg, ha olyan anyaországot teremtünk, amire ők is büszkék lehetnek – tette hozzá a közgyűlés elnöke.








hirdetés