Ezt írta a Kelet 70, 60, 50 és 40 éve – Mamutra bukkantak Tiszaszalkán

„120 ezer Adidas táska elkészítését vállalta az év elején a Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet. Most 90 ezernél járnak, a siker elérésében jelentős szerepe van a munkaversenynek” – írtuk 1977-ben
„120 ezer Adidas táska elkészítését vállalta az év elején a Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet. Most 90 ezernél járnak, a siker elérésében jelentős szerepe van a munkaversenynek” – írtuk 1977-ben - © Fotó: KM-archív
Szabolcs-Szatmár-Bereg – Előkaptuk az 1947-es, 1957-es, 1967-es és 1977-es Kelet-Magyarországot, hogy nosztalgiázzunk kicsit.

Hetven éve írtuk

1947. szeptember 27., szombat

Küldöttség a balsai híd ügyében

Ismeretes, mily nagy előnyökkel járna megyénk lakosságára nézve a balsai híd mielőbbi felépítése. Ez a fontos feladat a hároméves tervben szerepel, azonban tekintettel arra, hogy a híd hiánya elszakítja Szabolcsot az ország fontos részeitől, küldöttség indul megyénkből a főispán vezetésével Budapestre, hogy azt kérjék, a híd megépítését soron kívül az első év tervébe illesszék be.

Hatvan éve írtuk

1957. szeptember 28., szombat

Érdekes lelet Tiszaszalkán

Nem mindennapi leletre bukkantak a napokban Tiszaszalka határában: közvetlenül a talajréteg alatt mamutcsontot találtak. A csont a szakértők véleménye szerint fiatal állattól származik. A lelet alapján feltehető, hogy a környék lankái további, az ősállattan szempontjából rendkívül értékes csontokat rejtegetnek.

1957. október 1., kedd

Barabás a megye

130. villamosított faluja

A napokban nagy öröm érte Barabás lakóit. A villanyszerelők elvégezték a dolgukat, és kigyúlt a villany a községben. A felszabadulás óta Barabás a 130. község megyénkben, ahol padlásra kerülnek az ósdi petróleumlámpák. Az Októberi Forradalom 40. évfordulójára az állami gazdaság KISZ-szervezete színdarabokkal, szavalatokkal és táncokkal készül. Örülnek annak, hogy műsorukban már villanyfénynél gyönyörködhetnek a falu lakói.

Helyreállítják a túristvándi vízimalmot

A Túr folyó mentén áll a túristvándi vízimalom, amelyet még Mária Terézia korában építettek. Fennállása óta igen sok gazdája volt, ennek következtében – főleg nemtörődömségből – a malom régi, művészi zsúptetejét pala váltotta fel, az őrlőberendezéseket is vasszegekkel „javították”. A malomipari vállalat most véget vet a műemléknek nyilvánított épület pusztulásának. Visszaállítják az eredeti formáját, újra zsúptetőt kap és a malom öreg kövei is újra elfoglalják régi helyüket. A vállalat szerelői máris elvállalták, hogy minden vasanyag nélkül, kézi faragással adják vissza a műemlék értékét.

Ötven éve írtuk

1967. szeptember 27., szerda

Nincs kefekötő a megyében

Érdekes képet mutat a megyében működő magánkis­iparosok szakmánkénti megoszlása. A legtekintélyesebb számban – 438-an – a cipészek és csizmadiák vannak. Őket követik a lófogatú szekérfuvarozók 420-an, majd 230 fővel a fodrászok, 229-cel pedig az asztalosok következnek. Egyetlen mester képviseli a műanyag-feldolgozó, a faesztergályos, a takács és a tetőfedő szakmát. A megyében géphurkoló, fűzőkészítő és ortopédkötszerész, kefekötő és ecsetkészítő, valamint kút­ásó magánkisiparos nincs.

Negyven éve írtuk

1977. szeptember 29., csütörtök

Tizenkilencen

Tizenkilencen ülték körül a hosszú asztalt a legjobban teljesítők, de lehettek volna akár hétszázan is. Megyénkben az aratási versenyben 710 termelőszövetkezeti kombájnos vett részt. A verseny törvénye, hogy nem lehet mindenki győztes, de nyertes igen – az egész megye lakossága nyertes lett, mert az idén minden eddiginél jobb minőségben, rövidebb idő alatt – augusztus elsejére – befejezték a rekordtermés betakarítását. Tizenkilenc napbarnított mezei munkás, szemre olyanok, mint mindenki, aki a földeken dolgozik, nem válogatott izomkolosszusok. Erejük a fejükben, az ügyességükben van, amivel a száz lóerőkben számolt, milliós értékű gépeket irányítják. A versenydíjak átvétele után ugyan nem szónokoltak az „ország kenyeréről,”, nem dicsekedtek „hősi helytállással”, de a felelevenített esetek jól példázzák közösségi felelősségüket, az új típusú szövetkezeti dolgozók gondolkodásmódját. Az egyik eset Újfehértón történt. Vasárnap volt, a kombájnosnak színházjegyet vett a felesége. Déltájban megkérdezte a vele egy táblán dolgozó kombájnost: „Te ma egész nap dolgozol?” Az igenlő válaszra csak ennyit mondott: „Én is.” Felesége hiába várta ünneplőbe öltözve. „Színház lesz télen is, de aratni most kell, és a versenyben sem maradhatok le” – érvelt otthon. Ő is ott ült a tizenkilenc között. Másikuk lakodalmi meghívást mondott le. Talán ennél is érdekesebb annak a kombájnosnak az esete, aki a tartalék ékszíját adta oda a szomszédos termelőszövetkezet kombájnosának, aki pedig a versenyben komoly vetélytársa volt. Jelentéktelennek látszó történetek? Én nem annak tartom, hiszen ezek az emberek már a fejekben is „elszántották” a mezsgyéket.

KM








hirdetés