Ezúttal több mint elfogadható a harmadik hely

Harmadik hely és harmadik hely között is van különbség. A tiszakanyáriak kishíján a kardjukba dőltek a nyáron, amikor az utolsó fordulóban elszalasztották az NB III-as bajnoki cím megszerzésének lehetőségét, és „csak” a harmadik helyen végeztek. A zárófordulóban vívott ominózus cigándi mérkőzéshez képest az augusztusi nyitófordulóra kilenc helyen változott meg a kanyári csapat összeállítása, és az előzetes vélekedések alapján nem erősödött a keret. Ehhez képest a Koskovits György irányította csapat az ősz egyik üde színfoltjaként az éllovas Nyírbátort egy pont lemaradással követve, bronzérmes pozícióban fordulhat a tavaszra.

Titkon hasonlót reméltek

– Miután tavaly a bajnoki cím megszerzése volt a cél, valóban csalódást okozott a bronzérem, a nyári átalakulásaokat követően pedig úgy vágtunk neki az új sorozatnak, hogy jó középcsapat legyünk – mondta Koskovits György, aki a tavaszi szezon derekától áll a tiszakanyári kormányrúdnál. – A hivatalos cél a hatodik hely megszerzésére vonatkozott, amitől azért a vezetőség és én is jobbat reméltem, és egyelőre az ősszel ennek megfelelően teljesített a csapat. A nyáron többségében olyan játékosokat igazoltunk, akiket egyrészt korábbról ismerten, hiszen dolgoztam már velük, másfelől viszont előző állomáshelyükön lemondtak róluk. Még számomra is meglepő volt, amilyen hamar csapattá forrott a társaság, és ez az eredményekben is megmutatkozott az első perctől fogva.

A tavalyi bajnokságban az alsóházi csapatok elleni kötelező győzelmeket nagyon megbízhatóan hozta a Tiszakanyár, a céljait viszont azért nem tudta elérni, mert botlott a rangadókon – hazai pályán is. Ezúttal a hét otthoni fellépése közül csak egyet nem zárt három ponttal a legénység, és bár a rangadók java része idegenben volt esedékes, azokon is remek átlagott hozott. Emiatt lehet másként megítélni a két, látszólag egyforma szereplést?

– Nem esnek más megítélés alá a hazai és az idegenbeli mérkőzéseink, hiszen ebben az osztályban fel lehet készülni az ellenfelekből, azok játékosállománya ismert a csapatok előtt – válaszolta a tréner. – A győzelemre és minél jobb eredmény elérése törekszünk mindenkor, de az kétségtelen, a helyezések elosztásakor a rangadók nagyobb súllyal esnek a latba. És itt nemcsak a jelenlegi közvetlen élmezőnyt alkotó csapatok egymás elleni mérkőzéseire gondolok, hiszen a középmezőnyben is akadnak olyan remek gárdák, mint amilyen a Kemecse, a Nagyecsed, a Hajdúböszörmény vagy a Baktalórántháza. Ellenük is jól ment nekünk a játék, mindössze egy vereséget szenvedtünk, de biztos vagyok benne, hogy tavasszal újra megint nagyion meg kell küzdenünk mindenki ellen.

Az ősz meccsének is beillő Nyírbátor–Tiszakanyár rangadón a vendégek a ráadásban kapták az egyenlítést érő gólt. Ki-ki meccsről lévén szó, magyarán egy percet kellett volna kihúznia a Kanyárnak, hogy az élen teleljen.

– Sportemberek vagyunk és talán egy kicsit telhetetlenek is, így persze eljátszottunk a gondolattal, hogy nem éreznénk magunkat rosszul az élen – vélekedett a kanyári szakvezető. – Nem véletlenül dühöngtem akkor ki magam, hiszen tudható volt, hogy annak a meccsnek a kimenetele jócskán meghatározza majd az őszi tabellát, de ezen hamar túltettük magunkat, és semmi esetre sem lehetünk elégedetlenek a bajnokság első felének mutatóival, így a harmadik hellyel sem.
A kanyáriak korábbi arca az volt, hogy viszonylag sok gólt kapott és még többet szerzett. A mostani gólkülönbség (33–11) a gólképesség megtartása mellett védelmi stabilitásról árulkodik. Mintha Koskovits György edzői filozófiájához amúgy is közel állna az utóbbi szempont…

Igazi húzóemberek

– Magam is védőt játszottam, így átérzem annak a súlyát, hogy hátvádet játszani komoly felelősség, hiszen nincs túl sok hibázási lehetőség – vallott színt az edző. – A házat is alapokra építik, a futballcsapat kialakítása is úgy kezdődik, hogy „végy egy jó kapust”, aztán „tégy elé egy stabil védelmet”. A másik nagyon fontos szempont, amit megkövetelek, az a fegyelem, mégha a hajrá két mérkőzésén kapott számtalan sárga és négy piros lap ezt meg is kérdőjelezi. Ami a kapusposztot illeti, húztunk egy merészet Szobonya Gábor igazolásával, az első meccsen éreztem rajta egy kis bizonytalanságot, de ő utána végig lehetett rá támaszkodni. A mezőnyemberek közül igazi vezéregyéniségekké váltak azok a játékosok, akiktől ezt már tavasszal is elvártam, úgymint a csapat szekerét a góljaival húzó Gombkötő Sándor; az évekkel ezelőtt rá jellemző mezőnymunkát vállaló Balázsi Péter; a középpályának igazi stabilitást adó Kóka Róbert. A védelem tagjai közül pedig mindenki ebbe a sorba tartozik, erről a kapott góljaink száma is árulkodik.

Ésszerűen gondolkodnak

A jelenlegi pozíció feljogosíthatja a kanyáriakat arra, hogy ismét nagyratörőek legyenek a vágyak. Nem gondolják át a célokat?

– Ésszerűen kell gondolkodnunk, és be kell látnunk, ha meg is nyernénk a bajnokságot, aligha tudnánk megteremteni az enbé kettes indulás feltételeit – vélekedett Koskovits György. – Vannak csapatok, amelyeket feltétlenül meg szeretnénk előzni, a vezetők különösen, de ez nem lehet elsődleges szempont, tavasszal is éppúgy a lehető legjobb szereplésre törekszünk, mint a bajnokság első felében.

A Tiszakanyár NB III-as csapatának őszi mutatói

Az őszi végeredmény: 3. 15 9 5 1 33–11 32
Hazai pályán: 3. 7 6 1 – 27–7 19
Idegenben: 4. 8 3 4 1 6–4 13
Megyebeli csapatok ellen: 1. 9 7 2 – 22–7 23
Más megyebeli csapatok ellen: 4. 6 2 3 1 11–4 9
A házi góllövőlista. 11 gólos: Gombkötő Sándor. 8 gólos: Lakatos László. 7 gólos: Balázsi Péter. 2 gólos: Csombók Zoltán. 1 gólos: Kóka Róbert, Ruska Tamás, Deák Tibor, Kiss György. Öngól: Bognár Attila (Tiszalök).

- Bodnár Tibor -