Fagyos légkör a nyíregyházi társasházban

Nyíregyháza – Az történt ugyanis, hogy a házunkból hárman önkényesen kinevezték magukat „házbizottságnak”, s egy kapuval lezárták a közlekedést a Pacsirta utcai idősek otthonának lakói és gondozói elől. 

 – Önök már korábban foglalkoztak Nyíregyházán a Búza tér (egy másik táblán utca) 11. sz. alatti „Idősek Otthona” társasház anomáliájával. Már eltelt több, mint egy év, s a helyzet annyiban változott, hogy már karanténba zárták az ott lakó idősöket. Igaz, hogy ebben döntő szerepet játszott az a tulajdonosi csoport, amely magát Házbizottsággá nevezte ki.

A társasház három egységből áll, ebből kettő az utcai fronton van, az Idősek Otthona a belső területen, jelöletlenül, kapuval van építve, s oda csak az mehet be, akinek a „Házbizottság” engedélyt ad. Így lett az otthonból mára a terror háza! – fordult szerkesztőségünkhöz Schmidt Józsefné, a C épület lakója.

Mindenható házbizottság

– A férjem halálát követően, a nyáron költöztem Budapestről vissza Nyíregyházára, hatvan év után. Itt lakik két testvérem, s a gyermekeik – kezdte a 84 esztendős asszony. – A költözésemet is ők segítették. Kezdetben megnyugtatónak tűnt az otthon, s a benne lévő kis lakás, amelyet megvásároltam.

Külön szempontként szerepelt, hogy a város központi, mégis csöndes, elszigetelt helyén található, s hogy a szomszédos, Pacsirta utcai idősek otthonával építészetileg és működésében is eleven kapcsolatban állt. Szükség esetén azonnal ott lehetett az orvosi, gondozói segítség. Azért mondom múlt időben, mert a korábbi igen jó légkör megfagyott a két egység között, pontosabban a mi, a C-épületben élők magatartása miatt.

Az történt ugyanis, hogy a házunkból hárman önkényesen kinevezték magukat „házbizottságnak”, s egy kapuval lezárták a közlekedést a Pacsirta utcai idősek otthonának lakói és gondozói elől, akik történetesen itt jutottak ki a Búza téri piacra.

A „házbizottság” három embere „aláírásokkal megerősített” levelet juttatott el dr. Együtt Mihálynak, az Egészségügyi, Szociális és Bölcsődei Igazgatóság igazgatójának. Ebben a levélben az áll, hogy a Búza tér 11. sz. utcafronti és a nyugdíjas társasház (A és C épület) lakótulajdonosai tisztelettel kérik, hogy az ingatlanon a Pacsirta utcai intézmény felé és felől szüntessék meg a gyalogos átjárást. Az indoklásban az szerepel, hogy a nagy létszámú átjárás zavarja a két társasházi ingatlan lakóinak a nyugalmát.

A szociális igazgatóság dolgozóin, lakóin és azok hozzátartozóikon kívül sok idegen (a Pacsirta utca parkolóit használó, piacjáró és a piacon árusító) itt járt keresztül.

A kapu nincs lezárva! – áll a levélben, ám ez nem igaz, hiszen állandóan kulcsra van zárva, egy kriptában élünk itt. Kaputelefon nincs, a házon semmiféle jelzés nem található, amikor postáshelyettesítés van, akkor ide levél nem érkezik. Én kértem a társasház közös képviselőjétől az alapító okiratot, a szervezeti és működési szabályzatot és a házirendet.

Mondanom se kell, házirend nincs, de a valóságban házbizottság sem lehetne, mert ilyen nem létezik sehol. Milyen jogon döntenek ők a lakók feje fölött hárman?! Miért zárja le az a lakó a területet, aki mégcsak itt sem lakik? Azt viszont már többen is megtették, hogy a közös tulajdonnak számító folyosó egy részét lefalazták, önkényesen megnagyobbítva ezzel a lakásuk alapméretét.

Ezt bizony a többi lakó engedélye nélkül nem tehették volna meg, mert az az ő tulajdoni részük is.

Mi látjuk a kárát!
Nem akarok okoskodni, mint friss lakó, de ezekkel nem értek egyet és nem is engedek az igazamból. A jó kapcsolatot pedig mindannyiunk érdekében célszerű lenne mihamarabb visszaállítani a szomszédos otthonnal, mert annak nem ők, hanem inkább mi látjuk majd a kárát! – mondta Schmidt Józsefné.

– Lefler György –








hirdetés