Fahéjvirágom a kávém habján

Fahéjvirágom a kávém habján
© Illusztráció: getty images
Elképesztő varázslat, ami rabul ejt, azonnal és örökre – ez a gyengébbik nem ereje. Ott van mindjárt a születés utáni első felsírásban, amelyből szavak nélkül is hullámzik az „óvj, védj meg engem, ne hagyj el soha” kérlelése, s amit fogadalom nélkül is teljesít az erősebb nem, ha apának szegődik. Nyéki Zsolt jegyzete.

S a varázslat folytatódik annak, akit pici lánykarok ölelése vár haza a nehéz nap végén, s maga sem érti, hogyan feled oly gyorsan fáradtságot, szabadul meg stressztől (az alattomos gyilkostól) pusztán azzal, hogy oviból hozott napi élményeket hallgat, vagy szőnyegre hasalva lapozgat meséskönyvet. Szerencsés az a férfi, akinek önpusztító munkából hazaérve ételt tesznek az asztalára, s van kinek ölébe hajtania a fejét. Szerencsés, aki ötven fölött is valakinek még mindig „kisfiam”, s az is, akinek a munkahelyén kolléganője készít egy szendvicset, ha meghallja, hogy egész nap nem ért rá enni. „A nőknek nem az a dolguk, hogy ugyanannyi pénzt keressenek, mint a férfiak. Én így érzem” – mondta szó szerint az énekes, kinek szavait sokan értelmezték, sokféleképpen. Én is így érzem, mert a család, az otthon misztériumát nem képes élettel megtölteni férfi, s mert ez a vélemény nem vitatja el a mégis gürizni kénytelen nőktől az együttérzést. Nem vitat el kimagasló készségeket és képességeket, karrier lehetőségéből sem zár ki senkit, csak óvatosan érzékelteti: a „vagy-vagy” dilemmában hozott döntés következménye egyszerre siker és pótolhatatlan hiány.

Ünnepelt tegnap az egész világ, ám a nemek egyenlőségének ünnepe szembesíti a világot régmúlt és jelenkor tetteivel. Valószínűleg törölné történelméből az Egyesült Államok Rosa Parks, az afroamerikai nő megaláztatását: az volt a bűne, hogy a buszon nem adta át a helyét egy fehér férfinak. Az alabamai Montgomeryben, 1955 decemberében ez bűn, zavarkeltő magatartás volt. Európa is pironkodhat, hisz a szinte szentség és sérthetetlenség glóriájától övezett Svájc 1971-ben adott választójogot női állampolgárai számára. Ne is vájkáljunk az erkölcsi fölény hamis dogmái között, elég, ha a saját házunk táján nézünk szét, és eszmélünk rá: a női lélek nélkül mennyire sivár lenne a hétköznap. A kedvenc kávézód nem a csésze tartalmától lesz törzshelyed, hanem attól, ahogy eléd teszi a felszolgálólány, őszinte, kedves mosollyal, a kávéhabra rajzolt kis fahéjvirággal. S ha másik kávézóba megy dolgozni, oda is követed. A kedvenc újságos sem lesz soha benzinkút, vagy bevásárlóközpont, hanem az az újságosbódé, ahol az idős hölgy úgy köszön rád: „Már vártam!”, s adja is a szokásost, s még a havilapodat is számon tartja, s félre tesz egyet, ha nagyon fogy. „Az élet zenéjét a nők adják” – mondta ezt Richard Wagner. Hallgassuk, s értékeljük e zenét, minden nap.

Nyéki Zsolt

Címkék: , , ,







hirdetés