Fantasztikus hangulatban futottak
Rakonczai Bea
Rakonczai Bea személyében kedves vendég látogatott szerkesztőségünkbe. Az NYVSC atlétája is ott volt a londoni olimpián, ahol a maratonin végül a három magyar indulóból a legjobbat teljesítette, Bea a 85. (2:41:20), Erdélyi Zsófia a 92. (2:44:45), míg Kálovics Anikó a 95. (2:45.55) helyen ért célba. Hármójuk közült egyedül Bea futott a kvalifikációs szinten (2:43:00) belül.
A tisztes helytállás volt a cél
– A tisztes helytállás volt a cél az olimpián, nem terveztünk sem helyezést sem időt, hiszen egy olimpiai maratonin bármi köze jöhet, az időjárás és egy tervezhetetlen versenyhelyzet keresztül húzhatja a számításokat – kezdte ötkarikás visszapillantását az NYVSC olimpikonja.
– Így is történt, hiszen a rajt előtt húsz perccel szinte leszakadt az ég, aztán szinte végi esett a verseny alatt. Ráadásul időnként kisütött a nap, amitől párás lett a levegő. A pálya vonala jó volt, egy kisebb és három nagyobb kört kellett teljesíteni. A rajt után arra figyeltem, hogy nehogy elvigyen a mezőny, után a saját tempómat próbáltam futni. Féltávnál még én voltam a harmadik a három magyarból, aztán mindkettőjüket megelőztem.
– Szerencsére nem volt semmiféle holtpont, az utolsó pár kilométer, mint minden maratonin most is nehéz volt, de sikerült célba érnem. Nagyon örültem, hogy vége a futásnak és boldog voltam, hogy meg tudtam csinálni, hiszen bármi közbe jöhet a több mint negyvenkét kilométer során.
Miként azt a televíziók előtt láthattuk, a futókat és gyaloglókat óriási tömeg buzdította London belvárosában. Az útvonal környéke persze csábító volt a külhoniaknak, ám a versenyzőket alig nézték a gyönyörű látnivalókat.
Tömegek a pálya mellett
- Elmondhatatlanul sokan volt ott a pálya szélén, több sorban is álltak a nézők és fergetegesen biztattak mindenkit – erősítette meg a fentieket Bea. – Nagyon jól esett, főként amikor igen sok magyar biztatást hallottam. Nagyszerű, szavakkal nehezen megfogalmazható érzés volt.
Olimpikonunk július 31-én repült Londonba, a versenye augusztus 4-én volt és 9-én utazott haza. Ez alatt a pár nap alatt vajon mit látott, mit érzett az olimpiai hangulatból, milyen volt az olimpiai falu, a közlekedés…?
Káloviccsal egy szobában
- A falu fantasztikus volt – folytatta élménybeszámolóját Bea. – Én egy négy szobás lakásban voltam, a két egyike az enyém, a másik Kálovics Anikóé volt. A faluban egyébként nem volt szórakozóhely, aki túl volt a megmérettetésén és ünnepelni akart, az kiment a városba, vagy vitt be magával a koccintáshoz szükséges italból. A honfitársak azért arra figyeltek, hogy lehetőleg ne zavarják azokat, akik még nem voltak túl saját számukon. Az a pár nap nem volt elegendő arra, hogy nagyon szét nézzek, hiszen a futásom előtt a felkészülésre koncentráltam, után pedig minél több versenyt akartam megnézni. Elképesztő hangulat volt az atlétikai versenyeknek helyt adó stadionban, főként ha egy brit versenyző következett. A falun kívűl bárhova ingyen mehettünk metróval, vagy busszal, és minden tömve volt.
Miként az tudott, Rakonczai Bea harmadik olimpiáján van túl, Athén, Peking és London van kipipálva. Azt is megírtuk, hogy György Rolland tanítványa dolgozik, a napi munka mellett készült fel a versenyre, a kvalifikáció teljesítése után munkahelyén kedvezményt kapott. Mi lesz a folytatás, képben van még Rió is?
Egyelőre a pihenő a biztos
– Még mielőtt erre térnénk, had köszönjem meg munkahelyi feletteseim, kollégáim segítségét, illetve azoknak a támogatást, akik ilyen, vagy olyan módon segítettek, biztattak. Ami a jövőt illeti, egyelőre pihenő jön, illetve ősszel néhány rövidebb távú utcai verseny. Hogy azt követően hogyan tovább, az sok mindentől függ, erre most még nem tudok választ adni. Az biztos, hogy bárhogyan is alakuljon, futni biztosan fogok… így Bea.
