Fedőneve: ambrózia

Fedőneve: ambrózia
A legelvetemültebb bűnelkövetők köztünk élnek. Ezek közül is a legveszélyesebb rég befúrta már magát a mindennapjainkba. Megfertőzi a magánéletünket, betör a kertjeinkbe, úton-útfélen, árokpartokon ered a nyomunkba, elhagyatott helyeken bujkál, s mivel kivívta maga ellen a népharagot, sehol sem szívesen látott alakja világunknak. Matyasovszki József írása.

Július 1-jétől milliós bírságot szabnak ki arra, aki megtűri maga mellett, netán rejtegeti, így már csak patkányos zugokban, illegális szemétlerakók környezetében bukkan fel olykor-olykor. Szinte csoda, hogy nem ágyúval vadásznak rá, hogy végképp kiirtsák a földgolyóról.

Már a neve is gyanús: ambrózia. Ugyan miféle tolvajnyelv képes kitalálni ilyet? Meg fognak lepődni: a tudományos. Linné nevezéktana, amelyet a növények és állatok osztályozására hozott létre. Mi csak – mint visszaeső törvényen kívülit – úgy ismerjük: parlagfű. Nem is érdemel ettől előkelőbbet, a földönfutó, a semmirekellő. S hogy akkor miért is nevezte el Linné – a görög mitológiából véve az ötletet – az istenek eledeléről vagy épp italáról? Erre is van polkorrekt magyarázat. Csupán mert ezek jutottak eszébe a gaz (a szó konkrét és átvitt értelmében) szívósságáról. Egyedül csak egy dologról, a bűneiről nem szóltunk. De minek is, hiszen azon túl, hogy többeknek az orrán-száján jön ki már, sokan vannak, akiknek a könyökén, mivel a kelleténél is több szó esik róla manapság. S mindez azért, nehogy elhiggyük, hogy a parlagfű egy koncepciós ügy áldozata, netán titkolni való gyógyerővel bír, mert akkor nézhetnénk a bajaink magyarázatára másik bűnbak után.

Matyasovszki József








hirdetés