A településen ő az egyedüli női mester, s az anyáról leányra szálló csomózási technikákat már 6 évesen tanulni kezdte. Ilonka néni nagycsaládban nevelkedett fel, ahol lánytestvéreivel együtt ismerte meg a szövési fortélyokat. Miért szép és vonzó ez a szakma?- tettem fel kérdést a 79 éves mesterasszonynak. A felelet roppant egyszerűnek tűnt. „A kézi szőnyegcsomózó mesterség lehetőséget ad egy több ezer éves tradíció ápolására. Nagyszerű érzés olyan tárgyakat létrehozni, melyek hasznosak és esztétikai élményt is nyújtanak egyben.”- nyugtázta 7 évtizedes szenvedélyét a dédnagymama.

Fiatalon, már 13 éves korában tudott egyedi zsákvásznakat, kendőket, lepedőket készíteni, külső segítség nélkül. A mai napig használ olyan egykori portékákat, amelyeket még gyerekként mutatott fel a szülői háznál. A hosszú esztendők alatt mindig a januári, illetve februári hónapokban került sor csak a szövésre, ilyenkor akár 1 hónapot is igénybe vettek a munkálatok, melyekre még most is oly hűségesen készül fel a matolcsi készítő.

A feladatoknak kialakult menetrendje van. Kendervetés, kendernyüvés, a már dörzsölt szösz gerebenen húzása, majd következik a fonás, ami után lehet motollálni. A felvezetést követően friss gombolyag jön létre, amely már csak feltekerésre vár az esztovátán, vagyis a szövőszéken. Az elengedhetetlen sorrendet kislányként figyelte meg, de még tudja, mi több olykor ismét szívesen használja. A mesternő községi találkozókon képviseli népi munkásságát, esetenként rögtönzött bemutatóra ugyancsak sort kerít, amiben vállalkozó kedvű helyi fiatalok próbálhatják ki a csomózás momentumait.

Általános iskolásokat lát vendégül lakásában, valamint évente egy-egy szerencsés települési lakos szokott kapni ajándékba kendőt, szőnyeget a tapasztalt kivitelezőtől. A fő kérdést pedig jogosan teszi fel mindenki. – Vajon ki szánja el magát egy ilyen foglalkozásra? Szerintem a szakmát azok válasszák, akik átakarják élni az alkotás örömeit, s van türelmük akár hosszú hónapokon keresztül aprólékos munkával elkészíteni a kívánt tárgyakat, melyekben egy életre örömüket lelhetik.

- Széles Szabolcs -