Fekete Palkó

Akinek nem inge, ne vegye magára! E pár sor, természetesen, nem egy létező, vagy kitalált Fekete Pálról, Palkóról szól, hanem arról, vajon hogy lehetne, lehet-e egyáltalán kifehéríteni a feketegazdaságot. (Jut eszembe, lehetne a cím akár Feketepalkó is, így egybe.) Györke László jegyzete.

Felröppennek időnként szenzációs hírek arról, hogy szürkül, jobban mondva szürkülget az a bizonyos fekete, de azért még a piszkosfehértől is igen messze van, nemhogy a hófehértől. (Ilyen valószínűleg nincs is a világon, vagy ahogy gyermekkoromban gyakran hallottam: a „sifonírban”.) Pedig igen komoly erőfeszítéseket tesznek az arra illetékesek – részint az ő pénzükről is van szó –, hogy elmozduljon ez az ügy a holtpontról. De mégis igen nagy számokat emlegetnek, amikor a „feketékről” esik szó. Ez pedig csak az a szám, amiről tud a hatóság. Mennyi lehet valójában az annyi?

Érdemes lenne körülnézni például a maszek építkezéseken. Rudi ajánlkozott, hogy igen olcsón be tudja szerezni a cserepet, ha vele vállaltatom fel a tetőfedést. Mondtam, hogy nem kell átfedni, csak javítani. De nem tágított. Szerinte ezt a lehetőséget vétek nem kihasználni, mert most egy nagyobb szállítmány érkezik Lengyelországból. Feléért. Nem kötöttem Rudival üzletet, de az érdekelt volna, miért kerül feleannyiba a lengyel cserép, mint a magyar. „Azt nem mondhatom meg” – kacsintott a bal szemével. Hogy miért épp a ballal, azt sem árulta el, csak ha üzlettársak leszünk. Nem lettünk. De nem nehéz kitalálni, hogy a játék nem tarkababra megy, hanem feketére. Nem vagyok közgazdász, az adóról is csak annyit tudok, hogy be kell fizetni. De gyanítom, ha nem lennénk adózás szempontjából ilyen előkelő helyen Európában, nem biztos, hogy megérné a munkáltatóknak kockáztatni a feketén foglalkoztatást.

Györke László








hirdetés