Felkutattam nagyapám hősi „örökségét”

Nyíregyháza – Anyu mindig nagy fájdalommal beszélt arról, hogy az ő apjának a sírjára bizony senki sem visz virágot – írja olvasónk.

Többször is hallottam a hírekben, hogy év elején megemlékeztek az első világháborúban az olasz fronton, illetve a második világháborúban a Don-kanyarban elesett magyar katonákról. Édesanyám 3 éves sem volt, a húga még meg sem született, amikor az édesapja az olasz fronton meghalt. Anyu mindig nagy fájdalommal beszélt arról, hogy az ő apjának a sírjára senki sem visz virágot.

Amikor a nővérem Rómába utazott, megkérte őt, hogy vigyen magával virágot olasz földre, és helyezze azt el valahol az édesapja emlékére. A nővérem egy cserepes virágot vitt, benne egy marék honi földdel. Ezt elvitte abba a templomba, amely előtt a frontra menő katonák elvonultak. Ténylegesen csak akkor kezdett enyhülni a fájdalma, amikor a síremlékre ráírták: Hajnal János hősi halott.

Felkutattam a családfámat

Régóta terveztem, hogy felkutatom, elkészítem a családfánkat, az idén nekiláttam. Elkezdtem járni a temetőket, illetve meglátogattam a még élő, idős embereket, rokonokat. Unokahúgomtól, aki korábban Nyírgyulajban dolgozott, kaptam egy csodálatos könyvet: „Nyírgyulaj község történeti lexikon és néprajza a kezdetektől a harmadik milleniumig”. Ebben az első világháborús halottak nevei között megtaláltam a nagyapámét is: „Hajnal János, Nyírgyulaj, 30 éves, nős, 82. közös gyalogezred, gyalogos, olasz harctér, 1916. március 20.”

Ebből a könyvből tudtam meg, hogy Nyíregyházán, a vármegyei székház előtti téren felállították a Szabolcsi hősök szobrát, talapzatában elhelyezve azt az urnát, amely tartalmazza a 6702 elesett szabolcsi hős, köztük a 39 nyírgyulaji lakhelyű és 18 Nyírgyulajban született, de Szabolcs megye más községeiben élt katona nevét. A szobrot, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotását, 1928. október 21-én leplezték le.

Ott a neve a hősök között

Sokszor elmentem az elmúlt évtizedek alatt a Szabolcsi hősök szobra előtt, rá-ránéztem, de ahogy én, úgy édesanyám sem tudott arról, mit rejt a talapzat. Ma már egyre ritkábban utazom Nyíregyházára, de minden év februárjában, amikor beszerzem a vetőmagokat, elképzelem, hogy megállok a szobor előtt, talapzatára virágot helyezek, és elmondok egy imát a nagyapámért, akinek a neve ott van a szobor talapzatában elhelyezett urnában, a 6702 elesett szabolcsi hős neve között. Fülembe csengenek édesanyám szavai, amikor az édesapjáról beszélt: „Csak háború ne legyen!”.

– Nyári József Istvánné –



0Hozzászólás

Herzlichen Dank für Ihren Kommentar - dieser wird nach einer Prüfung von uns freigeschaltet. Beachten Sie, dass dies gerade an Wochenenden etwas länger dauern kann. Kommentare von registrierten Usern werden sofort freigeschaltet - hier registrieren!

Még 1000 karakter






hirdetés