Feltöltődtek Kárpátalján

A negyven tagú, Nyíregyházáról induló, kisvárdaiakat is magában foglaló küldöttség tagjai remekül érezték magukat
A negyven tagú, Nyíregyházáról induló, kisvárdaiakat is magában foglaló küldöttség tagjai remekül érezték magukat - © Fotó: Leviczky Zoltán
Kárpátalja – A Rákóczi Szövetség nyíregyházi szervezete kétnapos kárpátaljai utazást szervezett.

Negyven tagú csoport kerekedett fel és vett részt a Rákóczi Szövetség kétnapos kárpátaljai kirándulásán – a nyíregyházi csoport tagjai voltak a szervezethez tartozó kisvárdai hagyományőrzők is.

Romból újjáépülő várkastély

– Első utunk a munkácsi várba vezetett, ahol megtekintettük történelmi emlékeinket. Martinovszky István tárogatóművész, szervezetünk tagja valamennyi helyen odaillő tárogatójátékkal emelte a hangulatot – kezdte élménybeszámolóját Dalmay Árpád, a szövetség nyíregyházi elnöke. – Beregszentmiklóson megnéztük a romjaiból újjáépülő várkastélyt. Kalauzunk itt Bartos József festőművész, zeneszerző és költő, a kastély bérlője és helyreállítója volt. Meghatottan léptünk abba a terembe, ahol Zrínyi Ilona és Thököly Imre először találkozott. Beregszentmiklósról Szolyvára indultunk. Útközben megtekintettük a szolyvai honfoglalás kori lovassír helyén emelt obeliszket, majd Szolyván a malenkij robotra elhurcolt magyar és német férfiak emlékparkját.

A visszaúton néhány pillantást vetettünk a beregvári vadászkastélyra, Beregszászon megálltunk a Beregszászért Alapítvány által tavaly létrehozott honfoglalási emlékhelyen, ahol az alapítvány baráti körének velünk utazó tagjai koszorút helyeztek el az obeliszknél. Csetfalván vendéglátóink nem csak finom és bőséges vacsorával fogadtak bennünket, hanem a szomszédos Tiszaújlakról meghívott együttes éjfélig szórakoztatta a csoport tagjait.

– Másnap Beregszászra utaztunk, ahol megemlékeztünk Esze Tamás mellszobránál a zászlóbontás 315. évfordulójáról, elhelyeztük koszorúnkat. Szomorúan tapasztaltuk, hogy Esze Tamás és Petőfi Sándor szobrának környéke mennyire elhanyagolt, rendezetlen, a magyar állam pénzén tavaly állított Sevcsenko-szobor burkolatköve viszont ragyog a tisztaságtól, ottlétünkkor is éppen takarították.

A beregszászi járást elhagyva elképzelhetetlenül rossz, kátyús úton jutottunk el Dolhára. A mintegy 60 kilométeres utat körülbelül másfél óra alatt sikerült megtennünk. A vendéglátók hagyományos kedves fogadtatása azonban mindenért kárpótolta a zötykölődésbe belefáradt társaságot. Az ünnepségen Viktor Szimkanics, a község polgármestere is köszöntötte az egybegyűlteket. A rendezvényen Dolha testvértelepülése, Tarpa képviselői is jelen voltak.

Kalandos hazautazás

– A már megismert borzalmas úton értünk el a beregszászi járásba, onnan az asztélyi határátkelőhöz, ahol hatalmas tömeg várakozott az átkelésre. Több mint három órát álltunk a határon, és amikor elhagytuk az ukrán vámot, még a határ előtt lerobbant az autóbuszunk. Újabb három óra elteltével megérkezett Nyíregyházáról a kisegítő autóbusz, így éjjel 1 órára szerencsésen hazaértünk. Ez a kellemetlenség nem hagyott mély nyomot bennünk, mindenki csak a szépre, a kedves fogadtatásra, a csetfalviak vendégszeretetére emlékszik.

KM








hirdetés