Felújították a tiszadobi kastélyt – De hová tűnt az emléktábla?

Akt.:
Immár tárt kapukkal várja a látogatókat a tiszadobi kastély
Immár tárt kapukkal várja a látogatókat a tiszadobi kastély
Tiszadob – Jó volna tudni, hogy sorstársaim hogyan látják, de amikor én öt év elteltével, 1958-ban búcsút intettem a tiszadobi állami gyermekotthonnak, sajgó szívvel tettem. Szegedre kerültem, itt végeztem el a felsőbb iskoláimat, itt alapítottam családot -írja olvasónk.

Az évtizedek múlásával egyre erősödő honvágyat éreztem, ami nem csoda, hiszen Tiszadobon lettem kamasz, itt kaptam tanáraimtól és nevelőimtől életre szóló szellemi muníciót.

Örültem az alkalomnak, amikor 1976 nyarán, az otthon fennállásának 30. évfordulóján (1946–1976) jubileumi találkozót szerveztek gróf Andrássy Gyula egykor volt kastélyában, ami a mi időnkben az ott élő állami gondozott gyerekek lakhelye volt.

Micsoda tanáraink voltak!

Az 1953-as kezdés nem volt egyszerű, közel sem a diadalmenetről szólt az akkori életem, de idővel – valamennyi sorstársamhoz hasonlóan – megbarátkoztam a helyzettel, sőt, meg is szerettem azt a miliőt. Mindenekelőtt a tanárok-nevelők emberi és szakmai szeretete, hivatástudata miatt, másrészt kultiváltam azt a „határtalan” szabadságot, a lehetőségeket, amit az otthon kínált: a sok játék, a sportolás, a fürdőzés a Tisza holtágában, kirándulások a környéken és megyén túl is…
Kötöttség persze volt, tanulni is szigorúan kellett, de a szabadidőnkkel mi rendelkeztünk. Az öt év ott-tartózkodásom alatt sok szép élményben volt részem, amit egy kívülálló akkortájt (például a faluban élő gyerekek) el sem tudtak képzelni. Az igazi család azért mindig hiányzott. Édesapám a háborúban halt meg, édesanyám és a két testvérem Békéscsabán éltek. Az 1976-os jubileumi évfordulón sok kedves emberrel sajnos már nem találkozhattam, mert közben elhaláloztak. Így Kelemen Lajos otthonigazgatóval, Nagy Pál nevelőtanárral, aki máig a példaképem.

Eltűnt az emléktábla

Kelemen Lajos igazgatónak érdemei elismeréseként mi, résztvevők felavattunk egy emléktáblát, amit a kastély falán helyeztünk el.

Az élet természetesen ment tovább a maga útján. 2007-ben a kastély és közvetlen környezetének korábbi funkciója végleg megszűnt. Pár éve a kastélyt 2,2 milliárd forintból nagyon szépen felújították, ám a munka során leszerelt emléktáblát később már nem tették vissza az eredeti helyére. Ma már sajnos azt sem tudjuk, hogy hol található, ki és hová tette.

Jó volna tudni, hiszen sokunk örömére szolgálna, ha előkerülne az emléktábla, és visszakerülhetne az eredeti helyére, a kastély falára, mert annak ott van a legjobb helye!

– Kutnyik Pál, Szeged –








hirdetés