Felvillanyozó volt a tanítási módszere

Az osztály tagjai a Halmosbokori Tirpák Emlékhelynél
Az osztály tagjai a Halmosbokori Tirpák Emlékhelynél - © Fotó: olvasónktól
Nagycserkesz, Halmosbokor – Brillíroztunk a tanyasi iskolában megszerzett tudásunkkal, köszönhetően az elhivatott tanárainknak.

Ötvenéves osztálytalálkozót tartottunk a Halmos-Debrőbokori Általános Iskola 1966/1967-ben végzett tanulóival. Kirándulást szerveztünk, a program a Halmosbokori Tirpák Emlékhelynél kezdődött, ahol megkoszorúztuk felejthetetlen tanárunk, Hulvey András emléktábláját. Mécsest gyújtottunk azok emlékére, akik már nem lehetnek közöttünk: Szakál Sándor igazgató, Hulvey András igazgató, tanító, Kovács István tanár, valamint osztálytársunk, Krajecz András tiszteletére.

A buszunk ezután Miskolc felé vette az útját, a varjúlaposi emlékhely érintésével, ahol Hulvey András sírjára helyeztük el a kegyelet virágait. Az osztályfőnöki órára Miskolc-Tapolcán, egy pazar reneszánsz étteremben került sor. Bánszki János osztályfőnökünk tartotta, s részt vett rajta alsós tanító nénink, Hulvey Andrásné is. A 17 fős létszámból 12-en voltunk jelen. Egy osztálytársunk elhalálozott, négyen egészségügyi okokból maradtak távol a kirándulásról.

A jó hangulatú találkozón a jelen és a múlt történéseiről szóltak az anekdoták. Elhangzott: egy hűséges osztály tagjai vagyunk, hiszen minden ötéves összejövetelünket megtartottuk eddig, a mindennapi életben pedig mindenki megmaradt az első párja mellett. Az osztály sem szóródott szét: 12-en Nyírteleken, 4-en Nyíregyházán élnek. Annak ellenére, hogy összevont osztályokba (2 osztály, 1 tanterem; hangos és csendes órák) jártunk, a felsőbb iskolába kerülve brillíroztunk a tanyasi iskolában megszerzett tudásunkkal! Köszönhetjük ezt elhivatott tanárainknak. Igaz, nem volt ritka, hogy „túlóráztunk”: addig senki nem mehetett haza, amíg mindenki fel nem mondta a leckét.

Történt egyszer, hogy sportversenyre mentünk gyalogosan Halmosbokorból Nagycserkeszre, Hulvey tanító bácsi vezetésével. Markóbokorban találkoztunk egy lakossal, akinek nem köszöntünk „kellőképpen”. A tanító bácsi ekkor megállította a menetünket, és tanítói célzattal ránk parancsolt, hogy minden útba eső villanyoszlopnak tiszteletteljesen köszönjünk. Több mint száz villany- és telefonpóznával találkoztunk, amelyeknek egytől egyig jó napot kívántunk…

– Magyar László –








hirdetés