Jegyzet: A párnaciha reneszánsza

Röhögj te is velem! – mondta kedves barátom és már nyújtotta a bankszámlakivonatát. Évek óta őrizgetett kevéske, folyamatosan 3 hónapra lekötött pénzecskéjéről ezt tudta meg: 248 ezer 94 forintja után járt neki 2365 forint kamat, amiből kamatadó címén levontak 378- at, így havonta 700 forintot sem kap azért, mert takarékoskodni próbál és bankra bízza azt. Bednárik Mónika jegyzete.S míg én a szemöldököm ráncolom, addig ő könnypotyogtatva hahotázik, és azt ecseteli, mivel neki van kamatjövedelme (!), ezért kötelezően meg kell fizetnie a 6 százalékos eho-t (egészségügyi hozzájárulást). Kisember vagyok, ezért engem pofoznak, sarcolnak – vélekedik, és esélye sincs arra, hogy megússza a pluszterhet.

Állampapírokat nincs miből vennie, s mivel ez az összes tartaléka, 3 évre sem kötheti le, mert ha szükségben mégis hozzá kell nyúlnia, veszít mindent. Ki jár jól megint? – kérdezi dühös és felhős tekintettel: a gazdagok, a megélhetési gondot távolról sem ismerők, a nem minimálbérből vagy annyiból sem élők! Nagyanyámnak volt igaza! – csattan a hangja. Mindig azt hajtogatta: ne bízz sem bankban, sem államban! Tedd fiam párnacihába a pénzed, aludj rajta és reménykedj, hogy fiadzik! Ha mégsem, legalább az nyugtasson, hogy az (esztelen) kapzsiságnak nem leszel áldozata!

Bednárik Mónika