Hajdú-Bihar

2013.04.02. 15:03

Monetáris borbély

Debrecen – <em>A bírálatot megelőzve ezúttal biztatással kell kezdenem: mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy nézze meg az előadást. Annak is bátran, akinek ma még csak előítéletei vannak az opera műfaját illetően. Ha ettől sem jön meg a kedve és bizalma, nem érdemes tovább próbálkoznia!</em> -<strong> Balogh József</strong> kritikája.

Debrecen – A bírálatot megelőzve ezúttal biztatással kell kezdenem: mindenkinek jó szívvel ajánlom, hogy nézze meg az előadást. Annak is bátran, akinek ma még csak előítéletei vannak az opera műfaját illetően. Ha ettől sem jön meg a kedve és bizalma, nem érdemes tovább próbálkoznia! - Balogh József kritikája.Rossini örökifjú opusza folyamatosan az operai toplisták élmezőnyében szerepel. A Beaumarchais-tól származó történet, a pimaszul szellemes zene, a sláger-népszerűségű számok és a hálás színészi lehetőségek egyformán vonzóvá teszik a darabot. Jól tudja ezt Szinetár Miklós is, aki ez alkalommal - túl a nyolcvanon - először rendezett Debrecenben.

Tapasztalt mester lévén nem terhelte az előadást erőltetett, felesleges aktualizálással, helyette hagyta társulatát önfeledten mókázni. Mégis van aktuális alapgondolata az előadásnak, hiszen a pénz hatalmáról szól, ami legalább annyira sajátja jelenkorunknak, mint a XVIII-XIX. század Európájának. A kellékként felbukkanó plüssmaci, bankkártya és laptop csupán szellemes utalást hordoznak a praktikus díszletek és jelmezek között, melyek Horgas Péter és Velich Rita fantáziáját dicsérik.

Egy a kettőben

Ahogyan az általában lenni szokott, a két párhuzamos szereposztásból valójában egy ideális telne ki. Ami a címszerepet illeti, a tenor fachból szerencsésen visszatért Haja Zsolt szinte lubickol a színpadon. Hangja nem sínylette meg a kockázatos kalandot, sőt kiegyenlítettebb és erőteljesebb, mint korábban. Nem tudni, ki élvezi jobban Figaróját, a közönség, vagy ő maga. Az ifjú szerelmesek (Rosina és Almaviva) alakítói közül a Sáfár Orsolya-Megyesi Zoltán páros viszi a pálmát. Hangminőség és énektechnika tekintetében is állják a sarat, talpraesettségükkel is hamar elnyerik szimpátiánkat.

Tóth János, a rendezőként is tevékenykedő buffó-bariton parádésan teljesít Bartolo doktor szerepében, erősen próbára téve rekeszizmainkat. Sohasem hagyja ki a poénokat, de mindig érzi a jóízlés adta határokat. A Basiliót játszó Rácz Istvánhoz hasonló kvalitású basszus kevés szaladgál ma a világban, élmény őt újra szülővárosában hallani, és fanyar humorát megtapasztalni. Jóformán tékozlásnak tekinthető Bódi Marianna Bertája, hiszen a nyúlfarknyi feladatból szinte főszerepet kreál, összesűrítve gazdag pályájának valamennyi tapasztalatát. Böjte Sándor sem éri be kurta szólamának teljesítésével, mitugrász játékmesterként lendületesen asszisztálja végig a történetet.

A többiek

Igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk a megkettőzött énekesgárda többi tagját. Bognár Szabolcs Figarója máris több, mint ígéret. Egyelőre színészileg erősebb, mint vokálisan, de alakítása összességében igen dicsérendő. Cecilia Lloyd és Szerekován János kettőse szolid, kissé visszafogott. Rajzosabb, virtuózabb énekléssel lehetne ellensúlyozni színészi alakításaik viszonylagos sápadtságát. Jekl László jól aknázta ki saját énekes-színészi adottságait, és egyénivé tudta tenni a hórihorgas Basilio énekmester figuráját.

Ezúttal meglehetősen feszélyezettnek éreztem a Bartolo doktorként fellépő rutinos Wagner Lajos alakítását. A gyors, hadaró részek erősen próbára tették figyelmét, s most mintha humora is cserbenhagyta volna. Prohászka Ildikó viszont megbízható szolgálónak bizonyult a házsártos doktor mellett. Ugyanez mondható el Udvarhelyi Péter bugyuta Őrtisztjéről is.

Igényes teljesítés

A zenei előkészítésben komoly szerepet vállaló színházi muzsikusok közül Szentai Cecília és Nagy Máté a recitativók kíséretében is részt vesznek, míg Gyülvészi Péter az énekkar betanításával végzett alapos munkát. A Kodály Filharmonikusok igényesen teljesítik a Rossini-partitúra cseppet sem könnyű követelményeit. Megbízhatóan, arányosan szólalnak meg a hangszeres szólók is, talán csak a sziporka és a pimaszság kevés időnként a telhetetlen kritikus fülének.

Somogyi-Tóth Dániel zeneigazgató valódi ensemble produkció élén lendíti pálcáját. A közönség visszajelzése nyomán is nyugodtan lehet büszke csapatára, s a további előadásokon bátran tágíthatja a zenei kifejezés kereteit a humor, az oldottság irányába.

Balogh József

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!