Festett leopárdok, női harcosok

Akt.:
Bereczki Gergely és Szabó Sándor
Bereczki Gergely és Szabó Sándor - © Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – A világbajnokságon járt cukrászok tartottak élménybeszámolót.

Minden korosztály tagjai számára példaképek lehetnek, hiszen teljesítményük azt mutatja: az igazi szakemberek, korosztálytól függetlenül képesek arra, hogy feláldozzák csekélyke szabadidejüket és folyamatosan képezzék magukat – ezt mondta a tavaly év végi luxemburgi kulináris világbajnokságról bronzéremmel hazatérő Bereczki Gergelyről és Szabó Sándorról Tóthné Medved Zsuzsanna egy, a napokban tartott szakmai rendezvényen.

Széthullott a seprű

A Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség (MNGSZ) Nyíregyháza és Környéke Regionális Szervezetének elnöke azon az élménybeszámolón méltatta kollégáit, amelyet a megyei kereskedelmi és iparkamarával karöltve szerveztek, felidézve a tavalyi gasztroeseményt. A világbajnokságot négy évente rendezik, így már a részvétel is óriási élmény a versenyzők számára, a tavalyi megmérettetés pedig különösen nagy érdeklődésre tartott számot: 72 országból közel 2500 szakács, cukrász és ételszobrász mutatta meg tudását. A fehérgyarmati Bereczki Gergelynek ez volt az első nemzetközi megmérettetése, ez azonban nem látszott a teljesítményén, sőt! Harry Potter-témájú munkáját bronz minősítéssel jutalmazta a zsűri, a fiatal cukrász pedig elégedetten tért haza. – Három hónapot dolgoztam rajta, ebből sok időt vett el a tervezgetés, a helyes méretarányok eltalálása, de a hóbagoly tollazatán is sokat dolgoztam. Nem volt egyszerű a seprű kialakítása sem, ráadásul szét is hullott, így azt újra kellett formázni – mesélte.

Látványos fejlődés

– Minden verseny előtt nagy dilemma, hogy a saját elképzeléseinket valósítsuk meg, vagy próbáljunk inkább a zsűri fejével gondolkodni. Én ez előbbi mellett döntöttem – mondta el a témaválasztásról Szabó Sándor Venesz-díjas mestercukrász. – Szülővárosom, Mátészalka a fény városa, ezért a kompozíció fő motívuma a tűz volt. Amikor elkezdtem tervezni, számos tényezőt figyelembe kellett venni, így a páratartalmat, a térkitöltést, azt, hogy elég nehéz legyen a technika, amivel elkészíthető és azt is, hogy a szállítást meg lehet-e oldani. Sokat vacilláltam a színekkel: ötféle narancssárgát próbáltam ki, mire megtaláltam azt, amilyenre gondoltam. Volt arra idő, hogy megnézzük a versenyzőtársak munkáit, és azt tapasztaltam, hogy szinte minden ország szakemberei látványos fejlődésen mentek keresztül. Voltak gyönyörű munkák: festett leopárd, női harcos, jávorszarvas és üreges csokiszobor, de hibás konstrukciók is: két alkotás például eltört, de volt olyan munka is, ami elveszítette a fényét. Örültem annak, hogy sok fiatal versenyzőt láttam és találkoztunk a legidősebb indulóval is: az úriembernek ez volt a 17. világversenye, és sajtfaragásban aranyérmet kapott – mesélte Szabó Sándor.

– SZA –








hirdetés