Fiktív eset

Fiktív eset
Fiktív eset - © Fotó: HBN archív
Szerettem volna megfejteni egy különös rejtélyt, de közben beláttam, hogy képtelen vagyok rá. Eszembe jutott ugyanis újfent ama bizonyos Quaestor-botrány, amelynek során több száz milliárd forintnak veszett nyoma, s a nemrég még tulajdonosnak, jó befektetőnek tűnő sok ezer érintett ügyfél csak nézett maga elé a semmibe, merthogy a millióknak az írmagja sem látszott a hasonló nevű irodákban. Angyal Sándor írása.

Nagyon sokan azért vitték oda a kis félretett milliócskáikat, mert ott ötször több kamatot ígértek, mint más bankoknál, ahol lassan már az ügyfél fizet a betétje őrzéséért. Quaestoréknál volt valós kötvény, meg fiktív kötvény, az előbbit még az én kis terjedelmű agyam is képes felfogni, az utóbbit, a fiktívet viszont sejteni is képtelen.

Mert ugye, betették azt sok pénzt kamatozni, a pénztáros megszámolta, vitte a trezorba, ahonnan aztán szőrén-szálán eltűnt, miközben a mit sem sejtő ügyfél boldogan távozott a fiktív kötvényével, ami – elnézést a kifejezésért – még annyit sem ért, mint egy tekercs vécépapír. A rejtély keresése közben próbáltam megfejteni, vajh kiféle, miféle emberek tömték meg a táskájukat, a zsebüket, de sehogy sem jöttem rá. Csak annyit tudtam meg, hogy egy-két embert, köztük az iroda főkolomposát, előzetesbe tették. Ja, és hogy a legfőbb miniszter még időben szólt néhány tárcavezérnek, hogy meneküljenek a Quaestortól…

Tovább semmi, csak sötétség, meg minimális kártérítés, két ezzel foglalkozó alaptól. Hanem jött a hír, hogy a bankok nemzeti főbankjának elnöke megtiltotta a közel ezer dolgozójának, hogy az otthonról hozott hazait fogyassza a hivatalban ebédre, uzsonnára, vásároljon inkább az ott lévő büfékben, ami elegánsabb és a megemelt fizetésükből telik is rá. Így aztán a büfésnek sem csak a ráfizetést kell számolnia egy pénzzel rogyásig megrakott szép pesti székházban.

– Angyal Sándor –








hirdetés