Fontosabb, mint egy ékszer

Nácsa Balázs a tavaly elejtett dámszarvasbika trófeájával a máriapócsi kiállításon
Nácsa Balázs a tavaly elejtett dámszarvasbika trófeájával a máriapócsi kiállításon - © Fotó: a szerző
Tiszavasvári – Egy jó vadász mindig ápolja, tisztán tartja és jól belövi a fegyverét.

Akik nap mint nap íróasztalnál dolgoznak, pályázatokat készítenek, beruházásokról tárgyalnak, azok számára gyakran a természet jelenti a pihenést, a feltöltődést. Közéjük tartozik Nácsa Balázs is, aki 2002 óta vadászik, hét éve pedig betölti a tiszavasvári Szikra Vadásztársaság elnöki tisztét is. A megye vadásztársadalmának életében is aktívan részt vesz, ugyanis a megyei vadászkamara vadvédelmi és vadgazdálkodási bizottságának elnöke.

Cserkelés az erdőben

– Igyekszem minél több időt eltölteni a természetben, hiszen egyrészt megnyugtat a csendje és szépsége, másrészt csodálatos táj fogadja a városból kimozdult embereket itt, Tiszavasvári környékén is. Éppen ezért nekem a vadászat inkább a természetjárásról szól, nem feltétlenül az elejtés motivál, hanem a szabadban élő állatok megismerése – mondta el érdeklődésünkre a civil szervezet vezetője.

– Annyira szeretem a természetet, hogy Bodnár Misi barátomat több mint tíz éven keresztül elkísérgettem a vadászatokra, míg végül 15 évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy én is leteszem a vadászvizsgát. Sok időt töltök a vadásztársaság 10258 hektáros területén, ezek nagyon jó mezőgazdasági földek. Kevés erdővel rendelkezünk, azonban nagyon szép helyeink vannak, ahol érdemes cserkelni, s én a cserkelő vadászatot szeretem a legjobban. A mellettem látható bika is egy cserkelő vadászat során jött terítékre 2016-ban a mi területünkön. Szomszédosak vagyunk a tiszadobi vadásztársaság területével, ahol nagyon jó a dámvadállomány. Most már nálunk is ez a meghatározó vad: évente 7 bikát és 16 tarvadat ejthetünk el. Gímszarvast nálunk csak váltóvadként lehet találni, de szép az őzállományunk is.

Milyen körülmények között sikerült becserkelni az említett bikát?

– Már legalább a tizedik alkalommal mentem ki cserkelni, hogy találjak egy szép, golyóérett dámbikát. Délután volt, s egy félórás gyaloglás után vettem észre a dámcsapatot. Nem tudtam azonnal meglőni, de már kiválasztottam azt a bikát, amelyről egyértelműen látszott, hogy idős és golyóérett. A következő fél óra azzal telt el, hogy követtem őket, aztán egy másik irányból sikerült eléjük mennem, s akkor terítékre hoztam a kiszemelt vadat. Bár vadgazda-szakmérnöki végzettségem van, de hogy egy bika elejthető-e vagy sem, annak eldöntésében inkább a gyakorlat, a tapasztalat játszik szerepet. Az elmúlt 15 év ismerete, rutinja segít a döntésben.

Mennyire fontos egy puska minősége?

– Nagyon-nagyon fontos a puska minősége, a fegyveremet drágakőként kezelem. A feleségem ezt úgy szokta megfogalmazni, hogy fontosabb számomra fegyver, mint egy ékszer. Ez valóban így van, mert ékszert nem hordok, de a lőfegyveremre nagyon vigyázok.

Nincs javítási lehetőség

– Szeretem, ha precízen működik a puska, hiszen a vadászatokon nincs javítási lehetőség, ha hibás a fegyverünk. Egy jó vadász mindig ápolja, tisztán tartja és jól belövi a fegyverét, mielőtt vadászni indul. Egy golyós fegyverem van, egy finn gyártmányú Tikka 30-06-os. Sörétes fegyverből több is van, de a kedvencem egy Beretta 20-as, az elmúlt 15 évben szinte csak azzal vadásztam. Nagyon szeretem, megbízható fegyver. Az apróvadak vadászatára egyébként mindig a hat esztendős magyar vizsla kutyámmal megyek, vele a vadászat külön élménynek számít.

Farkaslesen Szerbia magas hegyeiben

Az ország más vidékein is vadászhatott már Nácsa Balázs. A vaddisznókkal kapcsolatban évek óta szép emlékek fűzik a borsodi Kesznyéten községhez. A vadászat csúcsának számító gímbika vadászatáról is vannak élményei, tavaly és az idén Balassagyarmat környékén sikerült egy-egy öreg példányt elejtenie. A Bakonyban muflont hozott terítékre. Külföldi vadászatokra is sikerült eljutnia: Szerbiába immár hét éve mindig meghívják augusztus végén fürjezésre, Ausztriában pedig kétszer is vadászhatott mormotára.

– A terveim között szerepel egy zerge elejtése Ausztriában. Szerbia déli részén, közel a bolgár határhoz farkasvadászaton is részt vehettem már. Nagy hidegben, nagy hóban, különleges körülmények között kerestük a farkast, de nem sikerült elejtenem. Nem adom fel, talán egyszer majd sikerül. A legszívesebben azonban hazai vadászatokon veszek részt, mivel Magyarország természeti és vadvilága gyönyörű.

KM-MML








hirdetés