Ford C-MAX: a bőség zavara

Ford C-MAX
Ford C-MAX
Magam inkább limuzinpárti vagyok, de elismerem, hogy a ma divatos egyterűeknek kétségkívül vannak olyan erényei, amelyek miatt mind nagyobb szeletet hasítanak ki abból a bizonyos tortából.

A Ford Focus egyterűje, a C-MAX csak megerősített ebben a meggyőződésemben…

Rekesz itt, rekesz ott

Az Autó Eskort Kft.-től kapott tesztautó már az ismerkedésünk első pillanataiban a szívembe lopta magát azzal, hogy láthatóan nincs annyi poggyász, ami egy családi kirándulás alkalmával el ne férne benne. Na, persze az ésszerűség határain belül, hiszen tudjuk: minél nagyobb a verda, annál több cucc kerül elő a komód aljából, a gyerekszobából, meg a beépített szekrényből. Hatalmas (ráadásul variálható) csomagtér, tárolórekeszek a kartámasz alatt, az ajtózsebekben, a műszerfalon, és ügyesen kialakított “csempészüregek” a kocsi padlózatában. Csupa praktikus ötlet, amelyek mind ugyanazt a célt szolgálják: minden körülmények között a háborítatlan utazást.

Tudni illik
Motor (cm3): 1560

Max.telj. (LE): 110

Max.nyom. (Nm): 240

Gyorsulás (0-100 km/h/s): 11,3

Tesztfogyasztás (l/100 km): 5,0

Üzemanyagtartály (l): 55

Csomagtér (l): 550/1620

Nos, abban (mármint a háborítatlan utazásban) nem volt hiba. Miközben az elöl ülő szülők valóságos kartámlás fotelekben élvezhették a táj szépségét (no meg persze a hi-fi minőségét), a hátul ülő két kamasz pillanatok alatt rájött, miként tehetnék még komfortosabbá maguk számára az utazást: a hátsó-középső ülésből pillanatok alatt asztalt varázsoltak, s máris volt hol verni a blattot.

Ha valami nem tesztett a kocsiban, akkor az, hogy az ajtókárpitokon a műanyag dominanciáját nem ártott volna némi szövetkárpittal oldani; igaz, legalább jó minőségű műanyagokat használtak, ami némileg tompítja e kritikai megjegyzésünk élét.

Partnerségből jeles

A fentiekből már kitalálható, hogy a Focus egyterűje kitűnő partnernek bizonyul hosszabb utakon is. Az 1.6 literes turbódízel erőforrás figyelemreméltó nyomatékát ötsebességes váltó közvetíti a feszesre hangolt futóműhöz, s mindezt “páholyból figyelhetik” a bennülők. Ráadásul ez a “páholyérzés” a rosszabb utakon is megmarad, hiszen a futómű kifejlesztőinek ennél az autónál sikerült a feszesség és a lágyság közötti optimumot megtalálni. Aki rendszeresen jön-megy a hazai utakon, annak aligha kell elmagyarázni, hogy ez milyen komoly műszaki-technikai erény…

A 110 lóerős TDCi erőforrás gyakorlatilag nem ismeri azt a fogalmat, hogy visszakapcsolás, hiszen már 1750-es percenkénti fordulatszám közelében maximális (240 newtonméteres) nyomatékot produkál, miközben száz kilométeren öt litert fogyaszt. Na, ez az a bizsergető érzés (mármint az “izomból történő” gyorsulás), amivel a benzines autók tulajdonosai csak ritkán, vagy egyáltalán nem találkoznak járművezetői pályafutásuk során. (További képek:)








hirdetés