Fo(ri)ntos tanácsok

Fo(ri)ntos tanácsok
© Illusztráció: Getty Images
Nagymamám az utazásaim előtt a kezembe ad egy régi egyforintost és azt kéri, hozzam vissza neki. Még mindig visszakapta, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy sokáig nem tudtam megúszni a nyarat sérülések nélkül, sőt, időnként már az indulás előtt azon gondolkodtam: most vajon mi történik? Száraz Ancsa írása.

Az utazás-para nem volt előzmények nélküli, és mivel elég korán kiderült, hogy nem vagyok egy otthonülő típus, a gondok is hamar kezdődtek. Berlinben kis híján nagy lett a baj – azóta már többször megköszöntem a szerencsének, hogy csak a lábam sínylette meg, amikor jó pár méteren át lógtam a metróajtóba kapaszkodva a szerelvény és a peron között, gyorsulva az alagút felé. Pár évvel később egy felborult robogó lett a majdnem-vesztem: szánkóként suhant le velem az utcán, ami egy épületben végződött – az állított meg a lejtőn. A sérüléseknél is jobban fájt, hogy a bérelt, alaposan összetört motorért egy vagyont kellett fizetni, és mivel a tulaj csak akkor jött rá, hogy a kormány is elhajlott, amikor újra használni akarta, esténként az apartmanunk előtt kiabált, mi pedig egy hétig bujkáltunk előle. Volt még néhány kellemetlen találkozás tengeri sünökkel (örök élmény ollóval szedegetni a talpamból a tüskéket …), plusz pár szóra sem érdemes horzsolás.

Ugyan minden út előtt elhangzik a vigyázz magadra, ezt menet közben nem mindig tartja észben az ember. Mert élvezni akarja a látványt, belevetni magát mindenbe, ami új, magába szívni a szabadság illatát, ezért a józan megfontoltság időnként veszít a türelmetlen, mindentazonnalakarok-lázzal szemben. Pedig muszáj figyelni, mert a baj nem válogat, nyáron pedig még inkább elemében van. De a recept szerencsére viszonylag egyszerű: vissza kell hozni az egyforintost annak, akinek megígértük!

Száraz Ancsa








hirdetés