Fórumunkból: "Nem lehetne elaltani a súlyos fogyatékosokat?"

A Szabolcs Online-on megjelent Miért félünk a fogyatékosoktól? c. cikkhez számos hozzászólás, vélemény, történet érkezett. Ezek közül szemezgettünk.

Morci a következőket írta le:

Fogyatékos és fogyatékos között akkora különbség lehet mint ég és föld között.Az egészen enyhe értelmi fogyatékostól lehetnek a nagyon súlyosig mindenfélék.Én 18 éves koromig együtt éltem a nagybátyámmal aki a legsúlyosabb kategóriába tartozott, és az egész család életét tönkretette.A szellemi szintje nem érte el egy 1 éves gyerek szintjét sem, etetni, öltöztetni kellett, soha nem tanulta meg a szobatisztaságot,még jelezni sem,ha jött ” valami”, állandóan csorgott a nyála,kiszámíthatatlan dührohamai voltak, (…) Szóval az én véleményem az,ha valaki ilyen állapotban van,és esélye sincs arra,hogy egy picit is javuljon,az ilyen embert miért nem lehet elaltani? Egy beteg állattal megtennénk,ne szenvedjen.(…)”

Xsitron véleménye:

“(…) ha valaki mondjuk csak annyira fogyatékos hogy esetleg sántít vagy a fejét valami ronda seb ékesíti akármi, az életbe nem tud érvényesülni…Így a társadalomnak csak a kárára megy…Mert eltartása, esetlegesen életben tartása (amennyire ezt lehet annak hívni) teljesen felesleges,semmi olyan értéket nem tud felmutatni amit lehet kamatoztatni. (…)”

Self_esteem így reagált rá:

“Nos, én hallássérült vagyok 10 éves korom óta, és így sikerült eljutnom egyetemi diplomáig (nem, nyelvvizsga alól sem kaptam felmentést, igaz nem is kértem), és most elég magas pozícióban dolgozok. Tehát azt gondolom, még így, 30-on alul is sikerült letennem az asztalra valamit. Szóval enyhén taplóság volt az a kijelentésed, hogy aki fogyatékos, az egy selejt a társadalom számára…a Taigetosz intézményét nem akarod visszaállítani?”

gombolyag az alábbi történetet osztotta meg a fórumozókkal:

“Nincs ellenemre az integráció, és az, hogy próbáljuk egy iskolábam óvodába járatni a fogyatékkal élőket az egészséges gyermekekkel, de azért szívesen megosztanék egy történetet: Főiskolán – hangsúlyozom: FŐISKOLÁN – volt egy fél-csoporttársam, aki nem csak kisebbségi, hanem értelmi fogyatékos is volt. Előfordult, hogy szemináriumon előadást tartott- beszélni is nehézkesen sikerült neki, eléggé kellett fülelni, hogy értse az ember -, amikor egy lány visszakérdezett, mert valamitnem értett. A srác odaugrott, át az asztalon, és elkapta a csaj torkát, hogy neki “ne pofázzon be”. Nem ez volt az egyetlen eset, amikor valaki kérdezett, és ő ütéssel, rúgással reagált… Kapaszkodjanak meg: ez a fiú elvégezte a főiskolát– bár szerencsére nyelvizsgát nem sikerült tennie, így nem taníthat iskolásokat. Szomorú… Ha ilyen az integráció, akkor köszönjük szépen, ebből nem kérünk! És legalábbis nem szeretném, ha a gyermekeimet egy ilyen ember tanítaná, mert fogyatékossága miatt senki nem merte kirúgni a főiskoláról!!!”

PAnita ezt írta:
“Szerintem nem arról van szó, hogy félünk a fogyatékkal élőktől, hanem inkább arról, hogy nem tudjuk, hogy viselkedjünk velük szemben, hogy ne bántsuk meg őket. (…)”

anya333 reagált neki:
“Ugyanúgy kell hozzájuk szólni mint ha nem lenne fogyatékos. Csak azon lepődnek meg sokan hogy ők (túl jók) tiszta szívűek maradtak ebben a ugymond álszent világban is.Nem félni, tartani kell tőlük hanem segíteni és szeretni. Ők ismeik az igaz szeretetet, jobban mint mi egészségesek.(egy sérült gyermek anyukája)”

anya333 kommentjére skorpio47 válaszolt:
“Teljességgel igaz, amit ír. Mondhatják, hogy elfogult, mert sérült gyermeke van.
Én értelmi fogyatékosokkal dolgoztam sokáig. Elmondanám, hogy soha, egyik munkahelyemen, de még a közösségekben sem kaptam annyi szeretetet, feltétel nélkül, mint ezek között a sérült emberkék között. Ők ösztönösen megérzik, ha szereti őket valaki, és azt viszont szeretik, ragaszkodnak hozzá. Ám azt is ösztönösen megérzik, ha valaki irtózik tőlük, vagy nem szereti őket, azt ők is ugyanúgy viszonozzák. Az embereket sem lehet egyértelműen elítélni, mert amit nem ismernek, azt nehezen fogadják el, így a fogyatékosokat is, hiszen nem mindennap találkoznak velük, és nem tudják hogyan viselkedjenek velük. (…)”

Ön szerint mi lenne a megfelelő megoldás? Hogyan tudnánk elfogadni fogyatékkal élő embertársainkat? Írja meg véleményét fórumunkon!

Előzmény:

Miért félünk a fogyatékosoktól?








hirdetés