Főszerepben a költészet Tiszadadán
Az egy órás, a költészet napja tiszteletére összeállított műsor első felében Vigh Katalin előadásában hallgathatnak meg a jelen lévők csodálatos verseket Petőfi Sándor tollából. A műsor második felében ifj. Kovács Géza olvas fel részleteket Megálmodott valóság című készülő verseskötetéből. A műsort Karafa Sándorné könyvtáros-pedagógus rendezi.
Ízelítőül íme két vers:
ifj. Kovács Géza: Kikötnék végre
Hallgatag fák futnak tova,
bordó sálas az ég alja.
Utazom.
Fekete föld, sötét árnyak,
csóvát vetek a világra.
Álmodom.
Fogy az idő, közel vagyok,
az égen két csillag ragyog.
Rám.
Távolodom – érkezem.
Közeledek – észlelem – hogy csillog,
a tó fényében, sok ezer távoli éjpilács.
Kacsingat a langyos vízben,
fodrozódó szelídségben,
az állandóság éji tükre.
Mikor lesz már fényesség? – Örökre.
ifj. Kovács Géza: kéz a Kézben
Láthatatlan lándzsák szúrnak.
Mélybe, nyugtalan, nyomasztó,
szürke, kábulatba tolnak.
Kapaszkodó?
Ott van. Ott, ahová vágyom,
ahol csorbult pengék heverő halmai kívánják, a rég elhalt köszörű hangját hallani, de dűnéiken már ott lépdel a Fény.
A kezemet fogja, előre mutat,
s a mélyből, a fénysugár csúcsához emel.
S folytatom, mert erővel tölt fel.
kéz a Kézben.
Sors a Kézben.
Szeretet a Földön.
Isten az égben.
S szúrhatnak a lándzsák újra és újra,
ha Ő a vértem.
S mostantól örökre így lesz.
kéz a Kézben…
