Szatmári Orsi: sokáig úsztam az árral szemben  

Szatmári Orsi énekelt Amerikában, tagja volt a sikeres Akt együttesnek és közreműködött Cserháti Zsuzsa lemezén is. Hét évig az X-Faktor énektanáraként zárta szívébe a közönség. Magyarország egyik legjobb hangja most nagy lépésre készül, terveiről is beszélt a Vasárnap Reggel interjújában.

Úgy tudom, nagy munkában van. Mit is csinál pontosan?

Gyakorlatilag négy éve építkezem. Tizenöt évesen eldöntöttem, hogy negyven éves koromra kertes házam lesz és így is lett. Volt alkalmam találkozni egy spirituális mesterrel, aki azt mondta, hogy óriási teremtő erőm van. Ha valamit kitalálok, akkor azt teljes erőbedobással csinálom, számomra köztes állapot nem létezik. Mindenben maximalista vagyok.

Nem énekesnőnek készült. Mi volt a terve?

Tizennégy éves koromban még a fodrászat is érdekelt, de a legnagyobb álmom az volt, hogy stewardess legyek. Vidéki lányként viszont elérhetetlennek tűnt ez a cél. Családi elbeszélések alapján az üknagypapám portugál származású, valószínűleg onnan hozom a latin zene iránti szeretetemet és szenvedélyemet. Szüleim – zenei múltjuk révén – korán felismerték a zene iránti érdeklődésemet. Kilenc évig tanultam zongorázni, és kamaszkoromban kezdtem el énekelni.

Ki tanította?

Édesapám, aki több hangszeren is játszik és aki közel 30 évig zenélt főállású munkája mellett. Mindössze tizenhat éves voltam, amikor elindultam a Popsztárképző tehetségkutató versenyen, amit meg is nyertem. Itthon második Szandiként emlegettek, mégsem tudtam kamatoztatni a tehetségemet akkoriban. Kisebb kitérővel, Amerika felé vettem az irányt.

Mennyi időt töltött kint?

Fél évet. Főleg country klubokban léptem fel, hiszen imádom ezt a műfajt is. Aztán hazahúzott a szívem. Rengeteget köszönhetek a családomnak, akik mindig mellettem álltak és támogatnak mindenben a mai napig. Mérhetetlenül szeretem és tisztelem őket, hiszen mindent megtettek azért, hogy boldog ember lehessek.

Itthon több együttesnek és szólóénekesnek a lemezén is közreműködött, köztük Cserháti Zsuzsa korongján is, aki a héten ünnepelte volna 72. születésnapját. Milyennek találta őt?

Az élet különös fintora, hogy nem találkoztunk, mindössze vokáloztam a lemezén. Sokat olvastam a szakmai karrierjéről, nagyon nagy tisztelője vagyok és sajnálom, hogy későn kapta meg azt az elismerést, ami még életében megillette volna őt.

Tagja volt a Máté Péter emlékzenekarnak, amivel még Dél-Koreába is eljutottak. Milyen volt Szöul?

Egy szóval tudom körülírni: csodás. Fantasztikus session zenészekkel, nagy csapattal mentünk ki, köztük olyan nagy nevekkel, mint Bebe, Bolyki Balázs, és Havas Lajos. Máté Péter lemezeit több nyelvre lefordították (köztük koreaira is), a koreaiak pedig úgy tisztelték és szerették őt mintha egy világsztár lett volna. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor az Első szerelem című dalát koreaiul énekeltem és több ezren énekelték velem a koncerten.

Két főcímdal is önhöz köthető, az egyik Friderikusz Sándor – Meglepő és mulatságos című műsorának beharangozója, a másik a Barátok közt belépője. Felismerik a hangját?

Előfordul. Ez is egy érdekes kalandozás volt a pályámon. Sokat köszönhetek a huszonegy éve futó „Barátok közt”-nek, hiszen egy ország ismerte meg a hangomat.

Milyen tervei voltak az idei évre?

Két új dallal terveztem idén megjelenni, de a pandémiás helyzet átalakította a dolgokat. Remélem, hogy szeptember környékén legalább az egyiket már meg tudom mutatni a közönségnek, már csak azért is, mert legutóbb egy rádiós műsorban egy kedves hallgató azt mondta, hogy az egyik szerzeményem olyan erőt adott neki, amitől megváltozott az élete. Többek közt ezért is énekelek, szerzek dalokat, hogy általuk adhassak, vagy segíthessek másoknak.

Mikor tart nagyobb koncertet, mondjuk az Arénában?

Nem igazán vágyom ilyen nagy dolgokra. Egy erős, komoly csapat áll mellettem, akikkel az én tempómban és az én elképzeléseim szerint alakítjuk a terveimet, zenei karrieremet. A barátnőm, egyben a kreatív menedzserem is, akivel tökéletes összhangban folynak a munkálatok, lépésről lépésre haladunk a megvalósítás útján. Aztán a sors majd eldönti, hogy pontosan mikor, mi kerül napvilágra.

Magyarország egyik legjobb énekesnője, mégis kicsit a háttérben van. Miért?

Sokáig úsztam árral szemben, lemezeket készítettem, kiadókhoz jártam, de sokszor zárt ajtókkal találtam szembe magam. Némileg kudarcként éltem meg az elutasításokat, de azért nem csüggedtem. 1999-ben tagja lettem az Akt együttesnek, olyan dalokat vittünk sikerre, mint pl. a Csak a szerelem számít vagy az Emlékszem. Sajnos a háttérmunkák miatt a zenekar nem tudta magát hosszú távon fenntartani. Rá két évre, 2001-ben Micheller Myrtillel, Wolf Katival és Urbán Orsival megalakítottuk az Enjoy formációt. Sikeresek voltunk, de Kati és Orsi életébe beköszöntött az anyaság öröme, így ők ketten elhagyták a csapatot. Bár nem vagyok napi szinten képernyőn, de nagyon jól esik, hogy rengetegen elismerik a szakmai tudásom, amit a tanításban és a színpadon is hitelesen kamatoztatok. Elfogadtam, hogy az élet úgy irányította a dolgaimat, hogy a tanításban tudjak kiteljesedni.

Az elmúlt pár hónap hogy telt?

Reményteljesen. Az elején picit megijedtem, hiszen egy ismeretlen helyzettel kellett szembenéznem nemcsak nekem, hanem mindenkinek. Fellépéseimet augusztus 20-ig törölték; a növendékeimmel sem érintkezhettem, így villámgyorsan át kellett állnom az online elérhetőségre. Hálás vagyok nekik, amiért ebben az időszakban sem adták fel a közösen megkezdett munkát. Itt idézném Babits Mihályt: „Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.” Mi is így vagyunk ezzel. Mikor újra találkoztunk, több tanítványom csak percekig ölelgetett, és azt mondták annyira hiányoztam nekik. Elmondani sem tudom milyen jól esett és mennyire megható volt számomra.

Nehéz énekeseket oktatni?

Énekessé válni komplex dolog, szükség van szemlélet- és életmódváltásra is. Azt vallom, hogy amit nem merünk megálmodni, azt nem fogjuk tudni megtenni. Minden erőmmel azon vagyok, hogy a növendékeimből kihozzam a maximumot, természetesen szeretettel, odaadással és osztatlan figyelemmel.

Tizenkét évvel ezelőtt indult az Eurovíziós Dalfesztiválon is, ahol Véletlen című dalával kilencedik helyen végzett. Jobb eredményre számított?

Sok energiát fektettem abba a versenybe. Büszke vagyok arra, hogy a legjobb 15 produkció között szerepelhettem, de aztán az élet egyértelműen az énektanítás felé irányított. Jött az X-Faktoros felkérés is, amit egy óriási lehetőségnek találtam.

Meddig volt az X-Faktor énektanára?

Hét évig. Intenzív időszak volt, tengernyi tapasztalattal és élménnyel lettem gazdagabb. Számtalan fiatal tehetséget ismertem meg, akiknek remélem hasznos útravalót tudtam adni a pályafutásukhoz. Látva a sikereiket, engem is büszkeség tölt el. Majd eljött az az idő, amikor úgy éreztem, hogy lépnem kell és teret kell adnom ismét az énekesnői énemnek. Énekmesterem, Dékány Endre volt, akinek nagyon sokat köszönhetek a jelenlegi tudásomat illetően. Mindig azt mondta nekem: „Orsikám, maga egy nagy komika.” Aki közelebbről ismer az tudja, hogy egy humoros, jókedélyű nő vagyok.

Inkább elérhetetlennek tűnik.

Sokan mondják ezt, de nem igazán értem miért. Való igaz, hogy a pedagógia nélkülözhetetlen eleme a komolyság is, de nem gondolnám, hogy szigorú, vagy megközelíthetetlen lennék.

Néztem a közösségi oldalát, de nem túl aktív. Tudatosan kerüli a nyilvánosságot?

Nem szeretem az életemet a nagy közönség előtt élni. Meghagyom magamnak azt az intim szférát, amit magánéletnek hívunk. A korábbi döntéseim vezettek el oda, ahol most tartok. Jelenleg olyan életet élek, amit mindig is szerettem volna, amire véleményem szerint büszke lehetek. Minden nap azt kérem a felsőbb erőktől, hogy a legfőbb javamat szolgáló dolgok történjenek velem. És ez szerencsére így is van.