Frappáns válasz a kritikusoknak

A támadófutball hívei dörzsölhették tenyerüket, ha éppen a Nyírkarász fellépéseire vetette őket az élet. A megyei első osztályú csapat tagjai nem töltöttek, csak lőttek – olykor cipóra verve az ellenfelet. A Nagyhalásznak nyolcat, A Fehérgyarmat és Nagykállónak hatot hintettek, de a Mátészalka sem úszta meg ötnél kevesebb góllal. A Dudás-legénység negyvennyolcszor vette be ellenfelei kapuját, aminek momentán nyomába sem érhet senki. Mindez szép és jó, a bökkenő csak annyi: a látványos játék nem mindig párosult eredménnyel.

–  Az átigazolási időszak után olyan érzésem volt, mintha eligazoltam volna, de hamar rájöttem az öltöző ugyanaz, csak a játékosállomány változott –  időzött el a nyári napokon Dudás Zoltán, a Nyírkarász edzője. – Nem mehetünk el mellette szó nélkül, mert tiznegyen távoztak és köztük olyan játékosok, akik meghatározóak voltak számunkra. A létszámot pedig szokás szerint szerény körülmények között megye kettőből, és megye háromból töltöttük fel. Egyesek hangot adtak annak, hogy kevés a helyi futballista, ez sajnos igaz, de nekem az a feladatom, hogy aki idekerül próbáljam kihozni belőle a maximumot és vérbeli karászi focista legyen, ami természetesen nem mindig sikerül. A fiúk frappáns választ adtak a kritikusoknak: látványos mérkőzésekkel és negyvennyolc szerzett góllal szórakoztatták nézőinket, ez az az utóbbi években nem volt jellemző. Ami számomra fontos, mindezt úgy érték el, hogy a sárga és a piros lapokból legkevesebbet kapták. Persze, nekünk is akadnak olyan meccsek, amelyekre szívesen emlékezünk, például a Rakamaz és a Balkány elleni idegenbeli és a hazai nagykülönbségű győzelmek. Ugyanakkor előfordultak igen rossz mérkőzéseink, idesorolom a Madával szembeni és a csaholyi vereséget. Hullámzó teljesítményünk annak tudható be: a tizennyolc és huszonhárom év közötti labdarúgók többségben vannak a keretben, korukból adódóan még nem képesek egyenletes formát nyújtani. Kitűzött céljainkat elértük, de azért nem vagyok elégedett, mert a csapatban maradt jó néhány pont, amivel a dobogón pihenhetnénk. Ha valamiben élen járunk az a kapusposzt, ugyanis az ősz folyamán öt hálóőrrel próbáltuk megakadályozni az ellenfeleket. Itt szeretném megragadni a pillanatot és megköszönni Vadon Lajosnak, hogy kisegített bennünket, példaértékű sportember. Bízom benne, hogy Lajosban is megmarad Nyírkarász, azért ne feledje: egyetlen csapat, amellyel veretlen maradt hosszú pályafutása alatt!

Akárcsak aktív korszakában, Dudás Zoltán szakvezetőként is ezer fokon ég. Nem éri be a középszerrel. 

– A jövőben, ha a játékosoknak csak a futballra kell koncentrálni és ők alázattal viseltetnek a a pályán, akkor  tavasszal előrébb léphetünk. Szeretném megköszönni annak a kevés embernek a segítségét, akik kiálltak a csapat mellett. No és bízom abban, hogy ez a létszám is gyarapodni fog.

Őszi végeredmény: 7. Nyírkarász 15 7 3 5 48–26 24

Hazai pályán: 8 5 2 1 32–10 17

Idegenben: 7 2 1 4 16–16 7

Házi góllövőlista