A remény rabjai a naményi ruhagyárban

– A májusi és júniusi bérünket már egyáltalán nem kaptuk meg, és nem is tudjuk, kitől remélhetünk segítséget. Pedig a kollektív szerződésben ott van, az állásidőért pénz, az alapbér 100 százaléka jár a dolgozóknak – mondta lapunknak Újvári Bertalanné, a vásárosnaményi A.R.J. Ruhagyár szalagvezetője, aki az elmúlt 35 év alatt sok mindent megélt a gyárban, de arra nem gondolt, hogy a tulajdonosváltás után egy évvel ilyen végzetesen kilátástalan helyzetbe kerül a félezernél több dolgozó.

– Esély sincs arra, hogy ez pár napon belül megoldódik, ezért július 13-án 10 órától demonstrációt tartunk a gyár mellett – tudtuk meg Sulyokné Kruspán Rozáliától, a BDSZ országos alelnökétől.

A jogos bérükre várnak a dolgozók

Azt már hónapokkal korábban érzékelték, hogy csökkent a megrendelés, de amikor március 22-én, vasárnap azért csörgött a telefonja, hogy a dolgozóknak mondja meg, másnap már nem kell bemenni dolgozni, csak egy rövid leállásra számítottak.

Megrendelés hiányára hivatkozva az angol tulajdonossal egyetértésben a magyarországi vezetők egyoldalúan fizetés nélküli szabadságra küldték az A.R.J. Ruhagyár Zrt. naményi dolgozóit.

Majd szerződést módosítottak azokkal, akik maszkot varrhattak, hogy a bérüknek mindössze a 70 százalékát kapják meg a vírus­időszakra.

A munkavállalók ebbe is belementek, bíztak a cégvezetésben, abban, hogy a veszélyhelyzet végén újraindul a termelés, lesz munka, lesz fizetés.

Maszkot varrhattak

– Nagyon örültünk annak, amikor Vámos Zoltán, a magyar vezetőségi tag szólt, hogy maszk- és védőruha varrására kaptunk megrendelést, de ebbe csak 270 dolgozót lehetett bevonni, mert főleg varrókra volt szükség – említette az elmúlt hónapok talán egyetlen pozitív történését az alapszervezeti titkár, de ez is rosszul ért véget.

Mindenki örült a munkának, mindenki vállalta, ám a 70 százalék 60 százalékát kapták meg, a márciusban ledolgozott 15 napra járó fizetést kétszerre fizették ki nekik.

Akik nem tudtak maszkot varrni, azok március 20-ától otthon vannak és várnak a bérükre.

– A könnyűipar soha nem fizetett olyan jól, hogy az emberek hónapokra tartalékolhassanak, a minimálbérből vagy attól kicsit több járandóságból erre nincs lehetőség – fogalmazott Zsuzsa, és megjegyezte, a magyarországi Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) próbált némi anyagi segítséget nyújtani, azonban ez nagyon kevés.

A kialakult helyzettől az is jobb lett volna, ha mindenkinek felmondanak, és be tudnak jelentkezni munkanélkülinek. Sokan döntöttek úgy 20, 25, 30 éves munkaviszonnyal, hogy lemondanak a végkielégítésről, és azért, hogy a biztos álláskeresési támogatást megkapják, inkább felmondtak.

Volt olyan család, ahol a szülők és a gyerekek is innen vitték haza a fizetésüket. Próbálnak máshol elhelyezkedni, csak ebben a térségben ez nem olyan könnyű. Mára az 570 dolgozóból sokan elmentek.

Akik kitartanak, abban bíznak, hogy a felszámolás után megkapják a bérüket, de ez még nagyon sok idő.

– Tehetetlenek vagyunk, nem tudunk semmit a továbbfoglalkoztatásról, az elmaradt bérekről, teljes a csend – mondta Újváriné Zsuzsa, és egyre inkább a lemondást, a kilátástalanságot érzi a munkatársai hangjában is.

Sokan az állami bértámogatásban bíztak, amit olyan cégek igényelhettek, ahol a koronavírus-járvány kritikus helyzetet teremtett. Ezt sem kaptak.

Hétfőn demonstrálnak

– Példátlan, ami a vásárosnaményi ruhagyárban történik – jelentette ki lapunknak Sulyokné Kruspán Rozália, a BDSZ országos alelnöke.

A hazai szakszervezet az európai és globális szakszervezetek szövetségéhez fordult, hogy segítsenek kapcsolatba lépni a külföldi tulajdonossal, hogy fel tudják venni velük a kapcsolatot, mert eddig semmilyen megkeresésre nem reagáltak, válaszokat egyetlen kérdésre nem kaptak.

– Hozzon döntést a tulajdonos, hozzon akár rosszat, de ne hagyja kétségek között az embereket – vélekedett az alelnök, aki felháborítónak tartja, hogy a cégvezetés azt kérte a dolgozóktól, mondjanak le az elmaradt bérükről, és akkor június 15-e után a termelés újraindulhat.

– Egyértelmű, hogy ez elfogadhatatlan, s miután minden kísérlet kudarcba fulladt, és esély sincs arra, hogy ez pár napon belül megoldódik, július 13-án 10 órától demonstrációt tartunk a gyár mellett – tudtuk meg a következő lépést Sulyoknétól.

Ügyvédi segítség lesz a dolgozóknak, perre viszik az ügyet, ez már nem kérdéses, a munkabéreket, végkielégítéseket ki kell fizetni a dolgozóknak, ez a cél, mert ami jogos, az jár.

S mivel szépen, békés tárgyalással nem ment, jogi úton folytatják, hivatalos felszólítást kap az A.R.J. Ruhagyár Zrt. vezetése, tulajdonosi köre.

– Tavaly ilyenkor még arról egyeztettünk, és nagyon komoly tárgyalásokat folytattunk a Pénzügyminisztériumban arról, hogyan tud fejlődni a ruhagyár, hogyan épülhet meg állami támogatással, több mint 12 milliárd forintos beruházással Vásárosnaményban egy 1300 embert foglalkoztató teljesen új gyár bekötőúttal, munkásszállóval.

A tervek szerint napi 3000 termék készült volna a gyárban – mondta lapunknak Filep Sándor. Az viszont már a covidos időszak elején kiderült, hogy gondokkal küzd a gyár, és jelezték, hogy a kész­áru­raktár tele van, új megrendelések nem érkeznek, s alapanyag sincs – utalt vissza a koronavírus-járvány kezdetére a város polgármestere, de mégis derült égből villámcsapás mindaz, ami a ruhagyár körül kialakult.

– Nemcsak a város, hanem a térség életét is alapvetően befolyásolja a ruhagyár jövője, éppen ezért bízom benne, hogy nem zárják be végleg a gyárat, és megtalálja a cégvezetés a termelés újraindításának módját, de ez csak a tulajdonoson múlik.

Romokban a textilipar

– A koronavírus világszinten döntötte romba a textilipart, s ez érintette az A.R.J. Ruhagyár Zrt.-t. is – nyilatkozta lapunknak Vámos Zoltán magyar vezetőségi tag. Állami bértámogatásra azért nem pályázhattak, mert az ehhez szükséges részfoglalkoztatást sem tudták biztosítani, teljesen leállt a piac, nem volt kinek és mit varrni. Vámos Zoltán bízik benne, hogy rövid időn belül minden kérdésre lesz válasz, ő is azt szeretné, hogy a dolgozók helyzete megnyugtatóan rendeződjön.

Bednárik Mónika