Függőségektől mentes, boldog új évet!

A nyíregyházi klub ünnepi összejövetelére a dr. Puskás Csaba vezette szatmárnémeti társszervezet tagjai is elfogadták a meghívást
A nyíregyházi klub ünnepi összejövetelére a dr. Puskás Csaba vezette szatmárnémeti társszervezet tagjai is elfogadták a meghívást - © Fotó: Palicz István
Nyíregyháza – A szenvedélybetegek önmaguk előtt tagadják, mások előtt titkolják a problémájukat.


Kíváncsi lennék rá, vajon mennyien ébredtek hazánkban január elsejének reggelén, délutánján őrült fejfájással, gyengén, másnaposan. Bizonyára voltak, akik ezek után megfogadták, hogy soha többé vagy legalábbis jó ideig egy kortyot sem isznak, míg mások hamarosan ott folytatják majd, ahol abbahagyták, hiszen a jövő héten is lesz zsebpénz, fizetés, nyugdíj, családi pótlék…

Függőségek hálójában

Egykor mi is ilyen életet éltünk, hosszú ideje azonban már, amióta letettük a poharat, absztinenciára (szeszmentes, józan életre) buzdítjuk egymást, és másokat is a környezetünkben. Óriási dolog ez, higgyék el nekem, hiszen – megfogadva a Róma 12:2 bibliaversben olvasható intést: „Ne alkalmazkodjatok a jelenlegi korszak életformájához! Ellenkezőleg, újítsátok meg az egész gondolkodásotokat, és gyökeresen változzatok meg! Akkor lesztek képesek megérteni és elfogadni, amit Isten akar (…)” – a függőség fel- és beismerése után, kellő elszántsággal és megfelelő segítséggel az ember képes lehet nem csupán a saját életét (egészség, család, munkahely stb.), de másokét is a helyes útra terelni.

A társadalmi helyzetkép, ahogyan arra az egyik kereskedelmi tévécsatornán Jakupcsek Gabriella két vendége, dr. Zacher Gábor és dr. Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns is rámutatott, siralmas. Magyarországon 250 ezerre tehető a női, 800 ezerre pedig a férfi alkoholbetegek száma. Egyre nagyobb a nikotin-, a drog- és a gyógyszerfüggők tábora is. A szenvedélybetegek jelentős része önmaga előtt tagadja, mások előtt titkolja a problémáját, sokan már csak akkor kérnek segítséget, amikor elveszítettek mindent, ami korábban fontos volt számukra (házastárs, munkahely, barátok, egzisztencia).

Egyedül nem megy

Bár jobb előbb, mint később észhez térni, innen is van visszaút! Ahogyan arról az egyesületünk évzáró vacsoráján is szó esett a Szatmárnémetiből érkezett vendégeink és Fehér János orosi lelkipásztor jelenlétében: nehéz és rögös az alkoholizmusból kivezető út, a felépülés, de erős akarattal, hittel, szakorvosi terápiával, valamint közösségi támasszal (ivócimborák helyett alkoholizmus elleni klubfoglalkozások) rengeteg embernek jobb, boldogabb lehetne az új éve, mint a tavalyi volt.

Különösen nagy a függőség-kockázat a meggondolatlan, merész fiatalok, illetve a hajléktalanok esetében. A fedél nélküliek a megromlott egészségi állapotuk miatt és állandó lakcím hiányában képtelenek munkát vállalni, marad a napi mámor és a kilátástalanság, pedig célzott programokkal, munkásszállók létrehozásával orvosolni lehetne a helyzetüket.

Egymillió felett jár az alkoholfüggők száma hazánkban, és 1 milliárd forintba kerül a betegek orvosi ellátása, kórházi kezelése. Vannak, akik évente többször is részt vesznek „elvonón”, de egyedül túl gyengék a talpon maradáshoz, visszaesnek. Ez ellen küzdünk társszervezeteinkkel közösen, a Szenvedélybeteg-segítő Közösségek Országos Szövetsége és a helyi önkormányzat támogatását is magunk mellett tudva.

– Drahos Ferenc, a Szenvedélybetegekért megyei egyesület elnöke –








hirdetés