Füstölgés a füstölgésről

Valahányszor elhaladok a megyeszékhely egyik jól ismert középiskolája előtt, nincs olyan délelőtti nagyszünet, hogy a bejárat előtt ne pöfékelnének, ne fújnák a cigifüstöt a diákok. Angyal Sándor jegyzete.

Az intézmény területén pár éve már nem slukkolhatnak, volt, amikor a mellékutcánál, elbújva eregették a füstöt. Immár nyugodtan hódolhatnak a szenvedélyüknek a főbejárat közelében is. Ott látni a lurkók között néhány tanárt is, akik együtt füstölögnek a szabad percekben a diákjaikkal, hangos kacarászás közepette. Az sem ritka, így, ünnepek táján, hogy a locsolkodó fiatalokat több családnál sörrel, borral, pálinkával kínálgatják, a kólát legfeljebb öblítésre emelik fel, s a tojás mellé adott pénzből, majd a tizenéves legények egy kocsmában, presszóban tovább erősítik jókedvüket, s hangoskodnak torkuk szakadtából.

A mi középiskolás korunkban osztályfőnöki vagy igazgatói megrovást kapott az a diák, aki rendszeresen füstkarikákat eregetett a tiszta égbolt felé, s kóla híján limonádé járt nekik az ünnepi megvendégelés után. Persze, akadtak akkortájt is cigizők meg zugivók, de a drogoknak még a híre sem jutott el hozzánk, ami napjainkban már csaknem természetes élvezeti cikk bizonyos körökben. Eközben, ha van munkájuk, güriznek a szülők, hogy az egyáltalán nem olcsó élvezeti szerekre – büfépénz gyanánt – előteremtsék a rávalót gyermeküknek.
Az általános és középiskolákban hivatalból kellene üldözni a cigarettázást, nem pedig „követendő példaként” a diákok közé állni, és az italozásra sem szerencsés idő előtt rászoktatni a ma még gyermekeket. A kábítószerekről nem is beszélve.

Angyal Sándor








hirdetés