Tüzet csiholnak és esőt fakasztanak - benéztünk a nyíregyházi színház kulisszái mögé

Nyíregyháza - Hintaszék a Black Comedy-ből, gipsz-egér az Ellopott futárból, itt egy nagyra nőtt növény, ott egy jókora madárfej, a polcokon szőnyegek, a sarokban elfűrészelt lábú ülőke. Tükrök, festmények, drapériák, majd egyszer csak felbukkan a színház – persze csak kicsiben, a híres épület makettjeként.

A látogató számára a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház díszletraktára egy titkokkal teli helyiség, ahol bármerre néz, felfedezi egy-egy előadás részletét. A teátrum szcenikai vezetője, Boldizsár Zsolt semmit sem szeret kidobni, mert mint mondja, soha nem lehet tudni, mi mire lesz jó később.

Ami kell, az legalul van

– Ahol csak tudunk, tárolunk kisebb-nagyobb elemeket, de mert a hely véges, a nagyon régen használt díszletektől fájó szívvel ugyan, de meg kell válnunk. A kinti raktárunk szinte teljesen megtelt, itt azokat az elemeket tároljuk, amelyekre az aktuális évadban futó előadásokon van szükség – több évtizedes színházi tapasztalat, hogy ami kell, az mindig legalul van – mosolyog Zsolt, aki tökéletes tárlatvezető: minden egyes elemről tudja, mikor, melyik darabban volt rá szükség és azt is, hogyan készült.

A falnak támasztva pihen az Emilia Galotti plafonja – a darab díszlete közel öt tonnát (!) nyomott –, furcsán mutat színészek nélkül a Függöny fel lakásbelsője, ami duplán is főszerepet játszik, hiszen a nézők elölről és hátulról is láthatják: nem véletlen, hogy hosszú hónapokig készítették.

A szeméttelep kincsei

– A folyamat a rendezővel és a díszlettervezővel kezdődik, akik kitalálják a helyszínt, a díszletet. Elkészülnek a gyártási rajzok, illetve a pontos költségvetés, és ha túl vagyunk a terv elfogadásán, kitalálom, milyen színpadtechnikai megoldások szükségesek az alkotói álmok megvalósításhoz. A díszletnek a nézők számára hitel­e­snek kell lennie, de fontos szempont, hogy a színészek munkáját ne akadályozza, és hogy teljesen biztonságos legyen. Ha megvannak a tervek, beszerezzük a szükséges anyagokat, és amit lehet, azt az asztalosok, lakatosok, díszletfestők és kárpitosok helyben készítik el.

Azonban nem mindent tudunk legyártani, sok elemet ezért más úton kell beszereznünk. Visszatérő vendége vagyok például a használt bútorokat áruló üzleteknek és a szeméttelepeknek, de a Függöny fel egyik bútorát például Vácon találtam meg. Az Idősutazásban fontos szerepet játszó időgépre az interneten bukkantam rá, Békés megyében gyárt ilyen típusú bringó hintókat egy idős úr, nekünk annyi volt a dolgunk, hogy kis szerkezeteket esztergáltattunk hozzá.

Csapat nélkül nincs siker

– És ha már az időnél tartunk: előfordul, hogy a nap 24 órája is kevés! A Túl zajos magány báláit tavalyelőtt éppen karácsonykor készítettük éjt nappallá téve, és az is sokszor előfordul, hogy éjszaka kell befejeznünk vagy javítanunk egy-egy elemet. Többször használunk nyomtatott felületet – Az ellopott futárban is volt ilyen –, amit azért szeretünk, mert mögötte árnyképet vetíthetünk, az Egérfogóban hógép segített a téli hangulat színpadra varázsolásában, de a szélgépnek is gyakran vesszük hasznát.

– Vannak darabok, amelyek komoly fejtörést okoznak, amikor napokon át gondolkozunk azon, hogy lehetne megvalósítani a rendezői elképzeléseket. Ilyen volt a Tűzpróba avagy a Heilbronni Katica, ahol tűz és víz is volt a színpadon, de az Amadeus is, ami az egyik kedvenc előadásom. Kitűnő volt a rendezés, a zene, parádés alakítást nyújtottak a színészek, és emlékezetes volt a dísz­let is. Tíz ember dolgozott rajta folyamatosan, az előadások napján pedig reggeltől estig állítottuk a színpadot. Nehéz volt, de felejthetetlen – mondja Boldizsár Zsolt, aki kiemeli: a színházi életük alapja a csapatmunka.

– A színpadmester, a díszítő, a hangosító, a világosító, a zsinórmester, a kellékes, az öltöztető és a díszletgyártó kollégák nélkül nincs siker. Mindenki ugyanolyan fontos láncszeme a folyamatnak, aminek a végén megszületik az előadás.

KM-SZA