Giga harcsát fogtak: olyan hangja volt a rablásnak, mint amikor egy súlyos zsákot bedobnak a vízbe

Akt.:
Kardenekker Péter és Seres István a kapitális harcsával
Kardenekker Péter és Seres István a kapitális harcsával - © Fotó: magánarchívum
Apagy, Sényő – Akár búcsút is lehetne inteni immár a Kenderáztató-tó elnevezésnek, hogy átadja a helyét a „harcsák tava” kifejezésnek. Egyrészt ma már senki sem áztat kendert az Apagy határában található tóban, másrészt az elmúlt egy hónapban négy kapitális méretű harcsát is fogtak ebben a „kisebb” területű vízben.

Mindenki felugrott a zajra

A negyediket – amely 167 centiméter hosszú és 45 kilogrammos volt – a napokban akasztotta meg a Sényőn élő Seres István.

– Azon az estén is az egyik jó barátommal, Kardenekker Péterrel mentem ki a tóhoz éjszakai harcsázásra. Este 8 körül dobtuk be a készséget. Először bedobtuk a stupeket, utána behúztuk a csalihalat, egy 20 centiméteres dévérkeszeget. Úgy 30-40 centiméterre a vízfelszíntől lebegett a hal – elevenítette fel az élményeket lapunk számára Seres István. – Régóta horgászom, de olyat még nem éltem át, ahogyan a harcsa a csalihalra rabolt. Mintha egy nagy, súlyos zsákot bedobtak volna a vízbe, akkora robajt hallottunk. Mindenki felugrott a zajra, de akkor már megindult lefelé a fonott zsinór, villogott és ciripelt az elektromos kapásjelző. A bottól négy-öt méterre lehettem, mire odaértem, már száz métert is levitt.

– A bevágáskor már éreztem, hogy nagyobb hal lehet, igyekeztem minél közelebb a parthoz irányítani. Nagy szerencsém volt, hogy ­mindez a nyílt vízen történt, nem kellett tartanom attól, hogy a damil beakad valahova. ­Korábban már két szerelékemet is elvitték a nagy ­harcsák, ezért a mostani botomat már rájuk gondolva állítottam ­össze: a fonott zsinór akár 60 kilogramm szakító­szilárdságot is kibír. A közelben horgászó kollégák kivették a szerelésüket, hogy ne zavarjanak. Aztán mikor már a part közelében volt a harcsa, Kardenekker Péter segített vágóhoroggal a partra húzni.

Élete eddigi legnagyobb halát jelenti ez a harcsa Seres Istvánnak, aki több évtizede tagja az Apagy Horgász Egyesületnek. Régebben elutazott a Bodroghoz és a Tiszához is horgászni, felkeresett bojlis tavakat, de az utóbbi években nyugdíjasként az apagyi tóhoz szeret kijárni. Egy évben több mint száz alkalommal kilátogat a vízhez.

Süllőzés – Ausztriában

A horgászatot már gyermekkorában megkedvelte. Nyírbogdányban cseperedett fel, már óvodásként lelkesen fogta a sneciket a Lónyay-csatornában és a környező mellékcsatornákban. Felnőttként úgy alakult az élete, hogy több évtizedet dolgozott Nyugat-Európában, így horgászott többek között az NDK-ban, az NSZK-ban, Franciaországban és Ausztriában is.

– Szerencsésnek mondhatom magam, mert valóban sok szép élménnyel lehettem gazdagabb a horgászatnak köszönhetően – folytatta Seres István. – Ausztriában például legyező horgászattal süllőztem a folyókon. Van azonban egy nagy álmom, talán egyszer majd valóra is válik: tengeren szeretnék egy hajóról horgászni…

Közös baráti vacsora

S mi lett vajon a kapitális harcsa sorsa?

– Szétosztogattam rokonoknak, ismerősöknek, egy ilyen nagy halból sok embernek jut. Természetesen van még belőle, lesz még közös vacsorázás a barátokkal is. Bízom benne, hogy ahol ekkora nagy hal volt, ott van nagyobb is. Mostanában főleg éjszakára megyek ki, továbbra is inkább harcsázom, mert ezt most nagyobb kihívásnak érzem, mint a békés halak megfogását.

MML








hirdetés