Gyémántfej smaragdban

Waikiki ilyen képet fest a víztenger felől
Waikiki ilyen képet fest a víztenger felől
Waikiki – Ésik Sándor világjáró-sorozatának 130. epizódja a világ túlsó részén „játszódik”.

Sosincs éjjel Waikikin. A nappal a világon sok helyütt kiábrándító, de ez a fürdőhely nem tartozik az ilyesfélék közé. A szikrázó trópusi nap megmutatná, ha valami a sötétben elbújna. A kifogástalan tisztaság, a kiegyenlítetten magas színvonalú szolgáltatások senkiben sem hagynak hiányérzést.

Szörfiskolák a parton

A nemzetközi turistaparadicsom makulátlan, aranysárga strandhomokja egy másik szigetről származik. A múlt század elején itt még sáros táróföldeket talált, aki erre járt. Ma a helyükön szállodák nyúlnak a kék égre. A közeli Diamondhead, azaz Gyémántfej-hegyet pedig csodás, buja smaragdzöld trópus övezi. A plázst a szállodasortól elválasztó úton olyan a közlekedés, mint egy tanpályán. Senki sem siet, mindenki előzékeny, az autóvezetők könyökölve, bámészkodva lépésben haladnak. Mindenki mindenkinek elsőbbséget akar adni, már-már erőszakkal.
A parton egymást érik a szörfiskolák. A nem túl magas tandíj fejében azt a meggondolatlanságnak tűnő ajánlatot adják, hogy még azon a délutánon feláll a tanítvány a deszkán. Ellenkező esetben visszajár a pénz. Persze, ha azt nézzük, hogy a tandeszka kétszer akkora, mint a többi, hihető a dolog. A vízen pedig csak akkora a hullám, hogy éppen arrébb tolja a próbálkozót.

Ésik Sándor

A forgatagban szám szerint legkevesebben a helybeliek vannak. A szörfoktatók természetesen kivétel nélkül közülük valók. A vendégek pedig csak kisebb részben európaiak. A sok ázsiai között legtöbb a japán. Végül is innen nincs messze a hazájuk. Már a repülőtéren feltűnt a sok JAL gép. Érdekes színfolt, hogy időnként előbukkan egy agg katona, keblén rengeteg kitüntetéssel, és hogy a találgatásoknak elegyét vegye, sapkáján felirat: Pearl Harbor Veteránja. A japán megfelelője hiányzott, pedig mint említettem, rengetegen jönnek ide a szigetországból.

kincskereso-homokfurkesz-1

A derű és a nyugalom zsongítóan üli meg a gyönyörű partot. Egy hórihorgas ember fémkeresővel fürkészi a homokot, nem káromkodik, ha csak egycentest talál. A kamikazék késői leszármazottja a felhőkarcolókat festegeti. „Látod fiam, mennyit kell kínlódni, ha valakinek nem telik fényképezőgépre!?” – jut eszembe a vicc, de csak ezért, mert a festegető japán mellett ott a világ legjobb kamerája. Nem fél, hogy felkapják mellőle. Rendőrök gyalog, biciklivel, autóval mindenütt. Fiatalok, lányok, fiúk, élre vasalt rövidnadrágos egyenruhában, üdék, kedvesek, udvariasak, de az oldalukon akkora stukker, ami egy elefántot is megállítana. Ez a titka a közbiztonságnak?

És hát a naplemente… Egy jó fürdőhely legyen nyugati tájolású! Így, estére mindenki a vízpartra gyűlik, megnézni: miként olvad bele a nap az izzóan vörös aranytóba. Amint végbemegy az aktus, egy emberként fordítanak hátat a víznek, és kezdődik a hajnalig tartó pezsgő élet.

KM


Gyülekezőhelynek becézik a szigetet

Oahu az Amerikai Egyesült Államok Hawaii államának a harmadik legnagyobb területű szigete. Az állam lakosságának a 75%-a itt él. Beceneve: „A gyülekezőhely” (angolul: The Gathering Place). Az 1557 négyzetkilométeres sziget körülbelül két és fél-három millió éve egy vulkánkitörés után keletkezett. Egykori vulkánja lepusztult formában alkotja a párhuzamosan futó Koolau- és Waianae-hegységrendszert, amelynek lagmagasabb pontja az 1230 méteres Kaala csúcs. A sziget I. Kamehameha király ideérkezése előtt saját vezérrel és hadsereggel rendelkezett. Itt található a Hawaii-szigetek egyetlen nagyvárosa, egyben az állam székhelye, Honolulu.

Waikiki – a település a sziget legjelentősebb üdülőövezete, köszönhetően az itt található mintegy két és fél kilométer hosszú, hófehér homokkal borított tengerparti strandnak.








hirdetés