Gyerekszobába tuszkolt mesék

Gyerekszobába tuszkolt mesék
© Fotó: Sipeki Péter
Nyíregyháza – Boldizsár Ildikó eloszlatott egy tévhitet: a mese nem gyerekműfaj.

Minden élethelyzetnek, sőt minden embernek meg van a maga meséje – derült ki a csütörtöki mesés délutánon a MŰvész Stúdióban, a Művészasztal elnevezésű eseménysorozat premierjén. A háziasszony, Kováts Judit elmondta: a jövőben írók, költők, zenészek ülik majd körül az asztalt, és beszélgetnek az élet dolgairól.

Születéskor, temetésen

Első alkalommal Boldizsár Ildikó mesekutató, meseterapeuta volt a vendég, aki sietett leszögezni: a mese nem gyerekműfaj.

– Egy százötven éve megszakadt folyamatot próbálok újra működésbe hozni és visszaadni a felnőtteknek azt, ami korábban évszázadokon át az övék volt: a meséket. Ez az emberiség mindennapi tápláléka volt, de valami miatt betuszkoltuk a gyerekszobába, noha nem ott van a helye. Számomra ez egy misszió, de meg kell mondjam, nem olyan egyszerű felnőtteket közösségi mesemondásra elcsábítani – mondta Boldizsár Ildikó, aki mindig az adott élethelyzethez igazítva mesél. – Mondtam már mesét születéskor, temetésen, börtönben, kórházban, üzleti találkozón, de kómában fekvőnek és haldoklónak is. Való igaz, hogy egyetlen mese sem gyógyított még meg senkit, az a gondolkodásmód viszont igen, amibe az adott történet beavat. A mesék az egyensúly, a rend és a boldogság forgatókönyvei, és minél többet ismerünk, annál nagyobb lesz bennünk és körülöttünk a rend, ezzel egyensúlyba kerülünk és boldogabbak leszünk.

Hófehérke vagy mostoha?

– Vannak, akiknek fizikai, másoknak lelki problémái vannak, és olyanok is, akik csak eltévedtek egy-egy életszakaszban. Mindannyian máshogy betegek, másképpen is reagálnak az őket ért helyzetekre, ezért különböző meséket mondok nekik. Nem a diagnózishoz, hanem az azt kísérő állapothoz keresek történetet, ehhez pedig a világ valamennyi mesekincsét ismernem és használnom kell.

– Mindenki gyógyíthatja magát mesékkel, de ehhez egyrészt sok történetet kell olvasni, másrészt nagyon őszinte válaszokat kell adni a felmerülő kérdésekre. Ez sokszor nem könnyű, hiszen megrendítő erejű tud lenni, ha Hófehérkének hisszük magunkat, de kiderül, hogy inkább a gonosz mostohával mutatunk hasonlóságot. De az biztos, hogy ha képesek vagyunk a történetet belső történésekként értelmezni, megláthatjuk, hogy mit akar nekünk üzenni, és megmutatja az útjelző táblákat. A sikerhez pedig néha kútba kell ugranunk – természetesen a saját, belső kutunkba – mondta Boldizsár Ildikó.

Az estnek volt még egy mesés mozzanata: a Móricz Zsigmond Színház társulatának tagjai Ildikó Holle asszony című történetének vidoros változatát adták elő – pontosabban azt mutatták be, hogyan kezdik el a próbafolyamatokat, hogy értik, illetve nem értik meg a rendező utasításait, és az is kiderült, hová tűnt el a hó a gyerekek szánkója alól – de az már egy másik mese.

KM-SZA








hirdetés