Hadiárva lettem, igaz, 88 évesen

Hadiárva lettem, igaz, 88 évesen
© Illusztráció: getty images
Fehérgyarmat – Az idén január óta havi 8550 forint járadékot kapok, egészen a halálomig. Köszönet a kormánynak, hogy ennyi év után lehetővé tette – ha idős korunkra is –, hogy csekélyke nyugdíjunk emelkedhessen a hadiárváknak járó összeggel – írja olvasónk.

Édesapámat 1944. november 18-án Beregszászból hurcolták el málenkij robotra, de már december 18-án meghalt Sztarij Zomborban. Mindössze egyetlen hónapot élt ott, kint ő, aki 40 éves, fizikai munkához szokott, egészséges ember volt! Előtte, majdnem két évig a fronton szolgált, visszavonuláskor lemaradt a csapatától, és otthon, nagyapám szőlőjében, a borházban bujkált a szovjet csapatok bevonulásáig. Alig pár hetet töltött így, amikor megkezdték a magyar férfiak begyűjtését. Édesapám ismeretség és nem kevés pénz árán bejutott egy orosz fűrésztelepre dolgozni, még orosz igazolványt is kapott. Azt ígérték, innen nem viszik el, mégis, pár nap után, egy este már nem engedték haza többé az ott dolgozókat, behajtották őket a gyűjtőhelyekre. Másnap sorakozó, irány a menetszázad. Még az engedélyezett kis csomagot, a váltó fehérneműt és a hideg élelmet sem adhattuk oda neki. Mi, hozzátartozók vártuk a Munkácsi úton, (mert abba az irányba tereltek mindenkit. Amikor megpillantottam édesapámat, befutottam a sor közé, hogy megpuszilhassam, a kis csomagot odaadhassam, de nem értem el, mert egy katona benyúlt értem, és karomnál fogva kihajított a sorból. Apa után néztem, ő is hátra tekintett, láttam az elsápadt arcát, szomorú, kétségbeesett tekintetét. E képet azóta is szüntelenül magam előtt látom. Évekig nem hallottunk hírt felőle. Máig sem tudom, hogyan halhatott meg ilyen rövid időn belül. Talán elkeseredésében olyat tett, amiért lelőtték? Amikor januárban megkaptam az első járadékot, sírtam, zokogtam. Szegény édesapám, halála árán is segített rajtam, a 88 éves lányán. Adott, mint gyermekkoromban, amikor cukorkákat húzott elő a zsebéből. Édesapám, köszönöm, remélem „odaát” nemsokára személyesen is megköszönhetem neked!

– Tóth Bálintné, Fehérgyarmat –








hirdetés