Koncz Tibor Elmúlik a dicsőség, marad a kuncsorgás. Állás után, a külföldi rokonok feltérképezése, „nem-e lehetne-e” esetleg náluk mosogatni, a budit tisztára sikálni, uram bocsá’ cselédkedni. Külföldön, jó pénzért mások kapcájának lenni. Mindegy, csak legyen valami.
Valaki azt kérdezi tőlem: miért nem írok az éjjeli közbiztonságról. A kutya sem beszél róla. Én sem vagyok olyan tökös legény, oldja meg, akit ezért fizetnek. Mászkáljon a milliókat kereső illetékes a Nyíregyháza-Debrecen vasútvonalon közlekedő késő esti vonaton, ahol félúton meglehetősen necces helyzetekbe kerülhet az emberfia. Ahol kattogó fogakkal huppan le az alig tizenéves lány az ülésre, halkan préselve a szavakat: ,”Ugye itt maradhatok, nagyon félek.”
Nem. Nem szólok. Homokba dugom a fejem, úgy kényelmesebb. Jobb így, hagyjanak békén!